Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSÓ FEJEZET.

83

dor volt, a ki végre is leálcázottan az igazságszolgáltatás kezébe esett.1

A sikertelen kísérletek mellett is sógora és nővére még mindig remélték, hogy Franciska Poitou-ban fog megtelepedni, állandóan foglalkoztak vele, míg Frémyot elnök levélben vissza nem kérte leányát. Öcscsének, Andrásnak, Párisba kellett mennie tanulmányai befejezésére. Az elnök magára maradt. De meg szentünk is közel volt már huszadik évéhez és Frémyot Bourgogne-ban számára igen tisztes frigyről gondoskodott.

A levél olvasása könyekre fakasztotta a két nővért, mert gyöngéd testvéri szeretettel szerették egymást, eddig mindig együtt éltek s köztük a legcsekélyebb civakodás sem volt soha.1 2 Johanna Franciska mégsem habozott. Fölkészült az útra szomorkodva, hogy el kell válnia Margittól, örülve, hogy viszontláthatja atyját, útra kelt Bourgogne-ba, a hol hosszas fáradalmak után tiszta örömek vártak rá s hová Isten hívta, hogy itt a leghősiesebb áldozat példaképe legyen.

Ilyen volt szent Chantal gyermeksége, serdülő kora, és fiatalságának első évei.

Az utas néha korán reggel napfölkelte előtt kellemes fényt lát, mely a szemhatáron dereng, a kelő hajnal szépsége előre érezteti a déli napnak fényét. A történetíró is ugyanezt a megindultságot érzi ama

1 La Croix Angélika anya kiadatlan emlékiratai.

2 «Egymástól nagy fájdalommal váltak el, mert mindig együtt éltek, szép egyetértésben, melyet semmi ellentmondás vagy civó- dás nem zavart meg». (Mémoires de la mère de Chaugy, ch. III.) A többi életíró is hasonlóan nyilatkozik.

6'