Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Első fejezet
82 SZENT CHANTAL ELETE mint, hogy az egyháznak ellenségével lépjek házasságra. Ez a kijelentés eleinte megütközést keltett, mivel a fiatal ember, a ki eltitkolta valódi érzelmeit, jó katho- likusnak látszott. De csakhamar megértették, hogy Franciska isteni megvilágosítást nyert, mert, a mint a kérő látta, hogy nem remélheti Frémyot kisasszony kezét, elvetette álarcát és kimutatta, hogy mindig is eretnek volt és pedig a makacsabb fajtából. A boldoggá avatáskor számos tanú állította, hogy a szent egész életében élénk hálaérzettel gondolt vissza erre a kegyelemre; gyakran beszélt róla, mint egyik legkiválóbb jótéteményről, a melyben valaha részesült; jelesül a boldogságos Szűznek tulajdonította, a ki ez ügyben igazán anyjának mutatta magát. Boldog házasságát, a melylyel Isten később megáldotta, hűsége jutalmának tudta be azért, hogy visszautasította egy eretnek házassági ajánlatát. Kevéssel utóbb más kérő jelentkezett, a kivel Neuf- chézes is hamarosan végzett. Neves fiatal ember volt. Ősrégi nemes család sarjának mondta magát, apátián és anyátlan árvának s hozzá oly ügyesen adta szerepét, hogy mindenki hitelt adott neki és Frémyot kisasszonynak szerencsét kívánt hozzá. De őt nem tévesztette meg a közvélemény. Éles látása, vagy inkább az a felsőbb világosság, melyet Isten azon lelkeknek ad, a kik neki egyszerűségben szolgálnak, a fiatal emberben oly dolgokat láttatott vele, melyek nem voltak kedvére és bármily fényes ajánlatokat tett is neki, hallani sem akart a házasságról. Később aztán csodálták okos viseletét ; az illető egyszerű kalan-
