Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

Míg Frémyot elnök Bourgogne-ban példakép gyanánt tündöklőit, leánya, Johanna Franciska Poitou- ban ugyancsak nagy, bár más természetű veszedelmek között nem kevésbbé ragyogtatta erényét. Neufchézes bárónak és fiatal nejének megérkezése fényes ünnepségekre adott alkalmat; az egész környékbeli nemesség összesereglett. Szentünk ekkor tizenhat éves volt, ifjúsága virágában. Alighogy megjelent, körülrajongták és hízelegtek neki. Mivel eddigelé atyja szigorú iskolájában nevelkedett, hamarosan fölismerte a világ üres szólamait, melyek oly fülbemászók annak, a ki még nem hallotta.

Nevelőnője csak növelte a veszélyt. Léha teremtés volt, kinek folyton csak a mulatságokon, piperén, bálokon járt az esze, s szent Chantal előtt ezer meg ezer titkát tárta föl annak a mesterségnek, hogyan lehet másoknak tetszeni, a melyben neki nagy jártassága volt, «semmit sem hanyagolt el, hogy mesterkedéseivel elhervaszsza a szépen fejlő virágszálat.»1 Meg akarta tanítani az arcfestésre, rá akarta venni, hogy ékesítse magát gyöngyökkel és illatos kendőkkel : mind oly dolgok, melyeket alexandriai Kelemen és Tertullián az első keresztényeknek megtiltottak. «Még veszedelmesebb dolgokba akarta beavatni és nem alaptalanul gyanúsítják bűbájosságról. Ha hallgat rá — mondta Johanna Franciskának —- összehozná egy poitou-i nagy úrral.»

Az ártatlan gyermek hallotta ugyan, de nem értette : csupán ösztönszerűleg idegenkedett nevelőnőjétől,

78 SZENT CHANTAL ÉLETE

1 Mémoires de la mère de Chaugy, p. 10.