Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSŐ FEJEZET.

79

bár okát nem tudta volna adni; szívesen szabadult volna tőle. De bárhogyan próbálta is eltávolítani, nem sikerült neki. «Az öreg asszonynak több fortélya volt, hogy ott maradhasson, mint a leánynak ereje, hogy meneszsze.» Kénytelen-kelletlen hallgatta haszontalan beszédeit, számtalanszor környékezte a hiúság veszélye, de Istenhez fordult, leborult szűz Mária oltára előtt, kit anyjának választott. Elmélkedni kezdett az ő názáreti elrejtett életéről, egyre gyakoribb és hosszabb elmélkedéseiből merítette azt a békét és boldogságot, mely minden kisértéssel szemben fölvértezte.

A világ veszélyeivel szemben Johanna Franciskának még más védőbástyája is volt: ritka szerénysége. Egyben komoly is, kedves is volt, vonzó és tiszteletet parancsoló. Megjelenésének természetes méltósága, szellemének korai fejlettsége, komolysága és tartózkodása, mely még nevetésében is kifejezésre jutott, még szeretetreméltóbbá tették. Egész megjelenése megvédte fiatal korát, szépségét s csak a tisztelettel közeledést engedte meg. A divathoz csak annyiban alkalmazkodott, hogy nevetségessé ne legyen. Elég csak futólagos tekintetet vetnünk arra a képre, melyet könyvünk elejére tettünk, a mely Johanna Franciskát húsz éves korában ábrázolja, hogy meggyőződjünk róla.

Ha elgondoljuk, mekkora volt a XVI. században a fényűzés a ruházatban, s ha az egykorú képeken látjuk azt a tömérdek csipkét, láncot, gyűrűt, ékszert, aranyos gombsort, tetszetős színeket, drága szöveteket, melyeket törvény engedett meg az előkelő nőknek;