Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSŐ FEJEZET. 77 királynak «azon föltétel alatt, ha katholikussá lesz». A vár falai alatt szövegezte meg hadserege hűség- eskújét, mikor egy puskagolyó fölhasította a dobot, melyen írt. Keze sem rezdült. Más dobot kért s ugyan­ott folytatta az írást. Négy-öt esztendő mult el IV. Henriknek teljes diadaláig, miközben Frémyot kockára vetette minde­nét, elzálogosította javait, veszélynek tette ki életét, «többször hangsúlyozta alattvalói előtt, hogy egy gaz­dag államférfiúnak és vezérnek dicsőség az elszegé­nyedés, ha vele az Istenének és királyának tett hűség- eskűjét őrzi meg».1 Szép jellemének e kiváló tökéletessége a diadal órájában még nagyobbnak mutatkozott, mint a vesze­delem idején. Szerénysége és önzetlensége még elle­neinek bámulatát is fölkeltette; elhalmozták dicsére­tekkel, de nem kápráztatta el a legmagasabb kitüntetés sem ; visszautasította a bourgogne-i tartományi tör­vényszék első elnökségét, sőt magának IV. Henriknek sem engedett, mikor Párisba akarta vinni; ép oly hajthatatlan volt szerénységében, mint hűségében. A tiszta jellemű nagy férfiú csak a magányt, az el- feledést, az Istennel való zavartalan érintkezést kereste. Pappá akart lenni, hogy öregségét embertársai javára szentelhesse. Ez volt egyetlen kívánsága, egyetlen vágya.1 2 1 Mémoires de la mère de Chaugy, p. 6. 2 Ezeket a kevésbbé ismert tényeket szent Chantal szentté­avatása alkalmával hiteles tanúk vallották. Számos tanú az öre­gebb apácáktól hallotta, a kiknek ismét maga a szent mondta el. Szívesen beszélt atyjáról és jeles tetteiről, de csak azért, hogy magát megalázza, mint a ki méltatlan leánya egy ilyen atyának.

Next

/
Thumbnails
Contents