Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Első fejezet
76 SZENT CHANTAL ÉLETE augusztus 2). A Valois-k ősrégi családja kihalt, szent Lajos trónját protestáns készült elfoglalni. A katho- likus Franciaország megrémült. «A szokásos örömujjongások és Éljen a király kiáltások helyett egyesek szemükre húzták vagy földhöz csapkodták kalapjukat mások ökölbe szorították kezüket, szervezkedtek a hugenotta-király ellen, fogadkoztak, Ígérgettek s mindnek az volt a vége: Inkább haljunk ezer halált!»1 Frémyot elnök jobban megijedt, mint bárki. Mitévő legyen ? IV. Henrik szent Lajosnak utódja volt s a koronának várományosa : hogyan pártolhatna el tőle ? Másrészt IV. Henrik eretnek volt, hogyan engedelmeskedhetett volna neki? Frémyot egész éjjel e gondolatokat forgatta fejében ; izgalomtól és álmatlanságtól sápadtan kelt föl, de oly nagyszerű elhatározással, mely maga is elegendő volna, hogy egy életet halhatatlanná tegyen. IV. Henrik szent Lajosnak sarja volt, a trón őt illette, Frémyot Flavigny tornyán az ő zászlóját lobogtatta; másrészt IV. Henrik protestáns volt, s nem uralkodhatott a franciákon ; Frémyot elszánta magát, hogy a király csak holttestén át juthat Fla- vigny-ba, ha az egyházba vissza nem tér. «Felség — mondá később a nagy Henrikhez — megvallom, ha Felséged nem mondta volna: «Éljen a római egyház!» én sohasem kiáltottam volna : «Éljen IV. Henrik király !» Elhatározása után Frémyot szövetségre lépett Tavannes gróffal, a ki csapatainak élén Duesnes várát ostromolta. Közölte vele III. Henrik megdöbbentő halálhírét, s hűségi esküt tetetett vele IV. Henrik 1 Histoire universelle, de d’Aubigné, t. III. liv. II. ch. XXII.
