Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenegyedik fejezet. Az egyház
70 ben. Azért szent Bernât nagyon találóan csóknak nevezi a Szentleiket, «melylyel az Üdvözítő föltámadása után az apostolok személyében az egyházat illette, midőn mondá : Vegyétek a Szentlelket!»i így a Szentlélek jelenléte valóságos, élő, természetfölötti titokká avatja az egyházat. Szent Tamás szerint ebben az értelemben mondhatjuk e hitágazatot is: «Hiszek a katholikus anyaszentegyházban», mert a hitet ez esetben a Szentiélekre vonatkoztatjuk, ki az egyházat megszenteli.2 Az egyház ez örök szentsége maga a Szentlélek, a mint az Apostol is mondja : az egyház Isten lakhelye a Lélek által.3 Ez az egyház titka, melyet a Szentlélek leszállása, jelenléte és működése alkot és tölt be. A mit a Sión ormán álló házról olvasunk : a Szentlélek leszállóit, az egész házat betöltötte és minden egyesre szállt^ azt az egyházról is joggal elmondhatjuk. O tölti be, építi, élteti, mozgatja, kormányozza s vezeti az egész egyházat. A legigazabb és a legteljesebb értelemben az ő műve és épülete, s bárhol figyeljük meg ezt az épületet, mindenütt a Szentlélek tüze, fénye, élete, fönsége árad ki belőle. Fussunk csak át az apostolok történetén, mely szentegyházunk történelmének — első lapja. Minden oldalán nem egyszer találkozunk a Szentlélekkel saz írás mindent neki tulajdonít. A mint a négy evangélium az Üdvözítő történetét teszi, úgy az apostolok cselekedeteit a Szentlélek evangéliumának mondhatjuk. Azért következik a hitvallásban a Szentlélek istenségének megvallása után azonnal az egyházé. A mint a teremtés és megváltás az Atya és Fiú műve, úgy az egyház alapítása és kormányzása a Szentiéleké. Ebből először az következik, hogy mindannyian, kik a katholikus egyházhoz tartozunk, a Szentlélek különös vezetése alatt állunk, vele különös viszonyban vagyunk s hogy a mi korunkat különösen a Szentlélek működése jellemzi. Lehet tehát még természetesebb, közelebb fekvő okunk őt tisztelnünk s szeretnünk? A mondottak újból különös hálára köteleznek bennünket. Kérdezzük csak magunktól, mik volnánk az 2 Serm. 8 in Cantic. n. 2. 1 S. Th. 2, 2, q. 1, a. 9 ad 5. 2 Ef. 2, 22. 2 Ap. Csel. 2, 22. 3.
