Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Kilencedik fejezet. Az ember
57 hatalmas szövetségéig. Mindezek a családi élet szeretetének, ragaszkodásának és boldogságának csak kiterjedt, nagyobb szabású, de tökéletlenebb utánzatai. S épen azért, mert a családból származnak, többé-kevésbbé magukon viselik a Szentlélekkel és ennek működésével való hasonlóság bélyegét. Mindenütt ő az, a ki az embereket a magányból és elszórt- ságból egyetértéssel és szeretettel társaságba vezeti, hogy már itt e földön a Szentháromság boldogságának és működésének képét mutassák. Különben későbben még részletesen fogunk írni a keresztény családról, a keresztény egyesületekről s a Szentlélekhez való viszonyukról. Látjuk a mondottakból, hogy maga a természeti ember egész lényével különös viszonyban áll a Szentlélekkel, sőt hogy egészen az ő teremtménye. Úgy látszik, a Szentlélek kiváló szeretettel és benső megindulással tekint le az emberre, ki oly • sok tekintetben Isten szeretetének kiváltságos gyermeke, kinek mint értelmes szellemi lénynek oly szive van, mely a tisztán szellemi szeretetet érzéki húrokon, érző hangokban szólaltatja meg, ki mint a szellemi és anyagi világnak képviselője és csodálatos foglalatja a teremtmények óriási birodalmát Isten szivével összeköti. Miért ne nézne tehát a Szentlélek tisztelettel arra a természetre, melylyel az örök Ige, eredetének isteni forrása, egyesül? Van tehát elég okunk, hogy gyermeki bizalommal tekintsünk a Szentiélekre, kinek képét szivünkben s egész lényünkben hordozzuk, kitől mindent kaptunk, a mink csak van. Semmünk sincs, mit nem ő adott volna, a mit ne tekintene sajátjának mi bennünk s mit figyelmes szeretetével át ne karolna. Nincs az emberi életben olyan ügyes-bajos dolog, nincs oly helyzet, oly viszony, melyről nem gondoskodott volna. Veszélyben forog testünk java, belátásra és okosságra szorulunk hivatalunkban, megfogyatkozik, hiányzik ügyességünk és rátermettségünk állásunknak még apró-cseprő ügyeiben is : ő hozzá folyamodjunk, ő mindenben segíthet. Ő az, kiről az egyház oly szépen mondja: kinek bölcsesége teremtett s kinek gondoskodása kormányoz minket.
