Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizedik fejezet. Az ószövetség
58 TIZEDIK FEJEZET. Az ószövetség. A legfönségesebb és legmagasztosabb társadalom az egyház, melynek kizárólagos czélja Istennek tisztelete és az emberek örök üdve. Sohasem volt az emberiség ilyen üdvöt munkáló intézmény nélkül. Már a pátriárkák idejében is meg volt Ádám, Noé és Ábrahám sátorában, tökéletes szervezettel törvénykönyvvel ; a szövetség sátorával és papsággal lépett elő, az arábiai sivatagból az Ígéret földjére. Az üdvnek ezt az intézményét zsinagógának vagy ószövetségnek nevezzük. Az ószövetség szent Pál szerint1 lényegében és jelentőségében az újszövetség egyházának csak halvány előképe. S valamint a mi egyházunknak lelke a Szentlélek, úgy volt ő az ószövetség egyházának is alapítója és föntartója. Hogy erről meggyőződjünk, tekintsük csak a régi vallásnak négy főalkotórészét: 1. a nyilvános istentiszteletet; 2. az erkölcsi törvényt; 3. a hitet és végre 4. azokat a nagy embereket és szenteket, kik e vallásnak neveltjei. 1. A nyilvános istentisztelet berendezéséhez tartozott mindenekelőtt a nagyszerű és művészi frigyszekrény, az isten- tiszteletre szánt tárgyak, a különböző edények és papi öltözetek. S ezek készítésénél a Szentírás nagy szerepet juttat a Szentléleknek. Elbeszéli, hogy a Szentlélek ajándékozta meg a két művészt, Bezeleelt és Ooliabot a kellő belátással, tudással és művészi érzékkel, hogy érczben, aranyban, ezüstben, kőben és fában mindent előállíthassanak.2 S ha a Szentlélek már az ószövetség kisebbrendű külsőségeinél oly tevékeny részt vett, mennyivel inkább tette ezt a papságnak és az áldozatoknak alapításában, valamint a malasztnak azon eszközeiben, melyek szent Tamás 3 szerint nem voltak ugyan Krisztus megváltó halála érdemeinek eszközlői, hanem a megigazulást 1 Kol. 2, 17. 2 Móz. II. 28, 3; 31, 3. 2 S. th. 3, 91. 62, a. 6.
