Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Hetedik fejezet. A szent angyalok
44 s az angyalok második és harmadik osztályát jellemzi. Tehát valóságos belső különbség van az angyalok között a megismerés különfélesége szerint.1 Külsőleg hivatalukban és szolgálatukban különböznek a szent angyalok. Egyesek arra vannak rendelve, hogy Istennek személyesen szolgáljanak, mintegy udvari személyzetét alkossák s ezek teszik az első osztályt, a többiek, a mellett, hogy állandóan Isten szemléletében gyönyörködnek, Isten akarata szerint a mindenség kormányzásával foglalkoznak, két osztályba sorakoznak. Minthogy mind a három osztály ismét három alosztályra oszlik, előáll az angyaloknak a Szentirásban megjelölt kilencz kara. A legmagasabb osztály tagjai a szeráfok, kerubok és trónok. Istennek legközelebbi környezetét teszik s személyének szolgálatára vannak rendelve. A trónokat Isten trónállóinak nevezhetnők. Lényüknek fönségével, félel- metességével és tisztaságával dicsőítik az Istent, mindent szent félelemmel töltenek el az isteni fönség iránt s annak imádására hívnak föl. Fölöttük állnak a kerubok, kik ismerőképességük tisztaságával, élével és mélységével válnak ki s dicsőítik az Istent azáltal, hogy sasszemüket állandóan az isteni fönségre szegezik s azt ismeretök magasztosságával dicsérik. Legközelebb állanak Istenhez a szeráfok, kik az isteni szépség és jóság szeretetének tüzében égnek. A legmagasabb és legfönsőbb szellemek, mert a kerubok ismeretével a szeretetet egyesítik. A míg a trónok lényöknek magasztosságával dicsérik az Istent, addig a másik két kar szellemi lényük élő tevékenységével ; azért olvassuk a Szentirásban, hogy épen ők kiáltják folyton Istennek : «Szent, szent, szent.. ,»1 2 . A másik két osztály a világ vezetésével és kormányzásával foglalkozik. Az első magában foglalja az uraságokat, kik Isten terveinek keresztülvitelét csak megparancsolják, de maguk végre nem hajtják; azután az erősségeket, kik a kinyilatkoztatás bizonyítására csodákat művelnek s a gonosz lelkeket legyőzik; végre a hatalmasságokat, kik a természeti 1 Aquinói szent Tamás véleménye. (S. th. 1, q. 108. a. 4. ; q. 53, a. 3.) 2 íz. 6, 3.
