Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötödik fejezet. Az Istenember
32 által önmagát szeplőtelenül Istennek föláldozta».1 Az engedelmesség és az odaadó szeretet, melyet a Szentlélek az Üdvözítő szivében ébresztett, volt az a tűz, mely a Megváltó áldozatát fölemésztette. Tehát Krisztus működésének kezdetét és végét a Szentlélek fejezte be. Minden hatalom, hivatal és méltóság, melyet az Üdvözítő földi életében viselt, a tanítói, prófétai és papi hivatal, a Szentlélek hatalma és hivatala volt. Szent Péter az isteni Üdvözítőnek egész működését e szavakban foglalja össze: «Titudjátok,mely ige lett az egész Júdeábán, hogy őt, a názáreti Jézust miképen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel, ki körüljárt jól tevén és meggyógyítván mindazokat, kiken az ördög hatalmat vett, mert az Isten vala ővele».2 Az Istenember működésének eredménye a tiszteletnek és imádásnak azon országa, melyet az Üdvözítő alapított és kormányoz az ő egyházában, mely az Atyával és Szentlélekkel együtt imádja és dicsőíti. Az egyház azonban, mint látni fogjuk, egészen a Szentlélek birodalma. Minden tisztelet, melyben a hivők hite és szeretete az Istenembert részesíti, a Szentlélek munkája, a mint maga az Üdvözítő is mondja : «0 engem megdicsőit, mert enyémből veszi és hirdeti nektek... Ő megfeddi a világot, a bűnről, az igazságról és az Ítéletről : a bűnről ugyan, mert nem hittek énbennem ; az igazságról pedig, mert az Atyához megyek... ; az ítéletről pedig, mert a világ fejedelme már megitéltetett».3 «Ö bizonyságot tesz felőlem.»4 S valóban olvassuk is: «A Jézusról való bizonyság- tétel a jövendölés lelke».5 így a Szentlélek nemcsak lényegével és eredetével, a mennyiben mint legfőbb jó a Fiútól származik, tanúskodik az Istenemberről, hanem tevékenységével is. Folyton a lelkek megszentelésén fáradozik, hogy azokat Krisztusnak megnyerje s így az Istenember titokzatos testét, az egyházat gyarapítsa. Nem is várakozott pünkösd ünnepéig, hogy akkor tanúskodjék az Istenember mellett s akkor dicsőítse őt. Mindjárt fogantatása után fölvilágosította szent Erzsébetet i Zsid. 9, 14. 2 Ap. Cs. 10, 38. 15,26. s Jelen. 19, 10. 4 Ján. 3 Ján. 16, 8—11., 14.
