Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötödik fejezet. Az Istenember
33 s megismertette vele a Messiást. i Simeonról és Annáról világosan mondja az írás, hogy megteltek Szentlélekkel s ennek hívására siettek a templomba, hogy őt, a Messiást, föltalálják s róla hírt vigyenek.2 Keresztelő szent Jánosnak, mint láttuk, jelt adott, melyről az Üdvözítőt fölismerte.3 — Többet mondunk, hiszen az egyház előre, a teremtés első napjaira veti árnyékát. Az egész ó-szövetség csak előképe volt az egyháznak s így a Szentiéleknek első nagyszerű kísérlete, hogy az Üdvözítőt megdicsőítse, valamint a diadalmaskodó egyház, a mennyország, is a Szentlélek működésének betetőzése, koronája. A Szentiéleknek Krisztus személye és titokzatos teste körül kifejtett buzgalma oly mű, mely a teremtés minden rendét, minden kort és nemzetet, az időt és örökkévalóságot átöleli, tehát lényegében nem más, mint a legnagyszerűbb viszontszeretet. A világnak és az egyháznak egész történelme csak egy fenséges himnusz, a Szentlélek szeretetének örök kilángolása az Atya és Fiú felé, a kiktől származik. 3. Igazán tanulságos és szép is látnunk, hogyan viszonozza Jézusnak áldott és imádott embersége a Szentléleknek szere- tetét a maga fenséges elismerésével és dicsőítésével belsőleg is, külsőleg is. A Szentlélek maga a szeretet, ki örvend, ha teremtményeinek szivében lakhatik. De seholsem talált tisztább, szen- tebb, kedvesebb lakást, mint Jézus isteni Szivében. Egy sem volt annyira rangjához és állásához méltó kincseinek gazdagságánál és fényénél fogva s az istenséggel való kimondhatatlan benső egyessége miatt; azt mondhatnók, úgy pihent e szentséges Szívben, akár csak az istenség ölében. Tehát az Istenember már természete és lényege szerint dicsőíti meg a Szentlélek személyét, mert emberi természetét egészen tőle kapta. Nem is imádták, szerették, dicsőítették a Szentleiket sehol oly szakadatlanul s nem hangzott el sehol oly igazán, oly őszintén az Atya és Fiú szeretetének himnusza, mint az isteni Szívben. Egy szívben sem talált annyi fogékonyságot és előzékenységet, annyi készséget a leggyöngédebb behatásokra. Az 1 1 Luk. 1, 41. 2 Luk. 2, 26. 3 Ján. 1, 33. Munkálatok 65. évf. 3
