Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötvenkettedik fejezet. A Szentlélek rendje
394 kódunk az ő dicsőségéért és egyházáért, melyben az Atyával és Fiúval egyetemben egyedül adatik meg neki méltó imádás és hódolat. Igyekezzünk nagyobbítani és szélesbíteni az ő országát, azzal, hogy lelkeket vezessünk hozzá imádságunkkal és tevékeny fáradozásunkkal. Az egyházban már több a Szentlélekről nevezett rend állott fönn. Többek közt a XVI. században fönnállóit egy a Szentlélekről nevezett lovagrend a hit föntartására és az eretnekség kiirtására ; hasonlóképen egy igen elterjedt társulat a Szentlélek tiszteletére, melynek czélja volt az emberek megszentelése az egyesülésben és a felebaráti szeretetben. A XIII. században Szent- lélekrendet találunk, mely különösen a betegápolást tűzte ki czéljául s mely Németországban igen el volt terjedve.1 A Mária szeplőtelen szivéről nevezett új missiórend (1848) is a Szentlélekről nevezi el magát. Mily időszerű volna, ha ma is alakulna egy a Szentlélekről nevezett társulat, hogy állandó tisztelettel és ájtatossággal újjáalakítaná a világot s annak minden viszonyát.1 2 Mily szükség volna ma a Szentlélek eljövetelére, hogy fényt derítsen az emberiség zűrzavarára s rendezze azt; mily szükséges volna a törvénynek új kihirdetése, új Pünkösd, a régi kiélt világ újjászületése, mily nagy szükség volna arra, hogy támadnának a hitnek és a munkának emberei, kik Mózesként kiszabadítsák az Úr népét a szolgaság és üldöztetés gyalázatából ! Nagy szükség volna ma a Szentiéleknek oly világünnepére, milyet a világ már többször látott. Bizo1 Tényleg alakult a legújabb időben két Szentlélek-társulat, s az apostoli Szentszék mindkettőt megerősítette. Az egyik Londonban, és ez a Szentlélek szolgáinak főtársulata (1879) ; a másik Bécsben a Laza- rista atyáknál (1882) ; ez utóbbi derék munkásokat akar szerezni az egyház szőlejébe. Az előbbi társulat Manning bíboros befolyásának köszöni létét, a maga megtérését is ez ájtatosság gyakorlatainak tudta be, ebben látta az alkalmas eszközt korunk tévedéseivel szemben és Angolország megtérítésére. Már több oly művével találkoztunk, melyet ez ájtatosság ajánlására írt. H. Hemmer, Vie du cardinal Manning (Paris, 1896) p. 93, 256. — A. Bellesheim : Cardinal Manning (Mainz 1892.) 94 oldal. E. S. Purcell : Life of cardinal Manning II. (London 1896), 795. old. 2 E. Michael: Geschichte des deutschen Volkes vom XIII. Jahrhundert bis zum Ausgang des Mittelalters II. (Freiburg, 1899) 185 old.