Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)

Ötvenkettedik fejezet. A Szentlélek rendje

394 kódunk az ő dicsőségéért és egyházáért, melyben az Atyával és Fiúval egyetemben egyedül adatik meg neki méltó imádás és hódolat. Igyekezzünk nagyobbítani és szélesbíteni az ő országát, azzal, hogy lelkeket vezessünk hozzá imádsá­gunkkal és tevékeny fáradozásunkkal. Az egyházban már több a Szentlélekről nevezett rend állott fönn. Többek közt a XVI. században fönnállóit egy a Szentlélekről nevezett lovagrend a hit föntartására és az eretnekség kiirtására ; hasonlóképen egy igen elterjedt társulat a Szentlélek tisztele­tére, melynek czélja volt az emberek megszentelése az egye­sülésben és a felebaráti szeretetben. A XIII. században Szent- lélekrendet találunk, mely különösen a betegápolást tűzte ki czéljául s mely Németországban igen el volt terjedve.1 A Mária szeplőtelen szivéről nevezett új missiórend (1848) is a Szent­lélekről nevezi el magát. Mily időszerű volna, ha ma is ala­kulna egy a Szentlélekről nevezett társulat, hogy állandó tisz­telettel és ájtatossággal újjáalakítaná a világot s annak minden viszonyát.1 2 Mily szükség volna ma a Szentlélek eljövetelére, hogy fényt derítsen az emberiség zűrzavarára s rendezze azt; mily szükséges volna a törvénynek új kihirdetése, új Pünkösd, a régi kiélt világ újjászületése, mily nagy szükség volna arra, hogy támadnának a hitnek és a munkának emberei, kik Mózesként kiszabadítsák az Úr népét a szolgaság és üldöz­tetés gyalázatából ! Nagy szükség volna ma a Szentiéleknek oly világünnepére, milyet a világ már többször látott. Bizo­1 Tényleg alakult a legújabb időben két Szentlélek-társulat, s az apostoli Szentszék mindkettőt megerősítette. Az egyik Londonban, és ez a Szentlélek szolgáinak főtársulata (1879) ; a másik Bécsben a Laza- rista atyáknál (1882) ; ez utóbbi derék munkásokat akar szerezni az egyház szőlejébe. Az előbbi társulat Manning bíboros befolyásának köszöni létét, a maga megtérését is ez ájtatosság gyakorlatainak tudta be, ebben látta az alkalmas eszközt korunk tévedéseivel szemben és Angolország megtérí­tésére. Már több oly művével találkoztunk, melyet ez ájtatosság aján­lására írt. H. Hemmer, Vie du cardinal Manning (Paris, 1896) p. 93, 256. — A. Bellesheim : Cardinal Manning (Mainz 1892.) 94 oldal. E. S. Purcell : Life of cardinal Manning II. (London 1896), 795. old. 2 E. Michael: Geschichte des deutschen Volkes vom XIII. Jahr­hundert bis zum Ausgang des Mittelalters II. (Freiburg, 1899) 185 old.

Next

/
Thumbnails
Contents