Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)

Ötvenkettedik fejezet. A Szentlélek rendje

395

nyosan ez a gondolat lebegett dicsőségesen uralkodó pápánk, XIII. Leó előtt, mikor 1897. május 9.-én kelt körlevelében elrendelte, hogy ezután, ha az egyes egyházmegyék püspökei azt jónak látják, minden plébániai templomban, valamint más templomban és kápolnában, is nyilvános kilencz napi ájtatos- ság előzze meg Pünkösd ünnepét.

Utaljunk-e még egy indító okra? Jól van! Ez a mennyország. A mennyország e földi élet szerencsés befejezése, minden Ígéret teljesülése, Isten minden művének koronája, minden kívánságunk és vágyódásunk végczélja, a zavartalan béke és a nyugodt öröm országa, a szép otthon, honnan minden származik, hová minden visszatér, a Fiú országa és a mi örökségünk, az Atya kebele, a Szentlélekkel való legteljesebb egyesülés. A menyország nem lesz Szentlélek nélkül. O vezet minket gyöngéd, de erős kézzel abba, O maga a menyország. A mennyország világosság és élet, szeretet és öröm ; mindez a Szentlélek is. A mennyország és a boldogok mindnyájan telve lesznek Szentlélekkel, megittasulnak szeretetétől és boldogságától. Ha a mennyország nászünnep, akkor benne a Szentlélek az öröm bora és a vidámság; ha család, úgy a Szentlélek a család szelleme ; ha a mennyország házassági frigy az Istenséggel, akkor a Szentlélek az aranygyűrű, melyben a szeretet drága rubinja csillog s mely örökre összeköti az Istent a teremtménynyel.

Ezzel befejeztük vándorlásunkat a Szentlélek országában ! Felszállottunk az Istenség kebelébe, ott találtuk őt, mint az Isten házának legkedvesebb lakóját; kirándultunk a teremtés minden rendjébe, mindenütt ott találtuk, élet, kegyelem, egyház és — minden lett nekünk ; majd földi vándorlásunkból ismét visszatértünk régi otthonunkba, a mennyországba, és ime, O ismét ott van, körülvesz minket, mint örök mennyei nyugalmunk, békénk és örömünk.

Ó kedves, szép Szentlélek ! Hol lehetnénk mi, a hol te jelen nem volnál, a hol mindenünk nem volnál. «Ha felmegyek az égbe, te ott vagy; ha leszállók a pokolba, jelen vagy. Ha szárnyaimul veszem is a hajnalt és a tenger végső határain lakom, oda is a te kezed visz engem és jobbod tart