Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötvenegyedik fejezet. Elmélkedés pünkösd ünnepén
384 küle ; a mint a Szentlélek sehol sem volt úgy jelen, mint Krisztusban, úgy most sincs sehol e világon úgy, mint az egyházban és ha e világból teljesen eltávoznék is, az egyházban mégis megmaradna e különös jelenlét erejénél fogva. Itt nemcsak ő szent, ő szenteli meg azokat, kik őt hordozzák, hanem az egyház által megszentel másokat is; itt mint az igazság és a kegyelem Lelke van jelen az egyház fejénél és pásztorainál, a csalhatatlan tanító hivatalnál és a szentségekben ; jelen van azon csodálatos szellemi adományokban, melyekkel az egyház mindenkor el van látva. A Szentlélek jelen van az egyház kormányzásában, föntartásában és megvédelmezésében, ha nem is láthatóan, de azért biztosan és kétségtelenül úgy, hogy minden történelmi tényt meg kellene hazudtolnunk, ha a Szentlélek e különös jelenlétét az egyházban tagadni akarnók. Valamint az ószövetségben a frigyszekrény volt Isten jelenlétének és működésének látható jele és a szövetségnek, melyet a zsidó néppel kötött, ez volt záloga, úgy az egyház is lakóhelye és szentélye a Szentléleknek e földön, látható záloga annak az összeköttetésnek, melyben a Szentlélek és az egyház egymással vannak. A míg megvan az egyház, addig bírjuk a Szentlelket is a földön. A mint az Üdvözítő elmondhatta, úgy elmondhatja a Szentlélek is: «Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig».1 A Szentléleknek e különös jelenléte az egyházban megbecsülhetetlen jó reánk nézve. Először is igen nagy megtiszteltetés oly közetlenül az ő vezetése alatt állani, azután pedig nagy vigasztalás és öröm, mert mi vigasztalónkat mindig magunknál bírjuk; végre pedig nagy biztosíték és alapos ok arra, hogy egyházunkat nagyra becsüljük és szeressük, mert az teljesen Krisztus műve. Maga az Üdvözítő alapította és a Szentlélek keltette életre, ő igazgatja és oltalmazza; Isten soha sem veszi le kezét művéről. Ezért nagy hálával tartozunk a Szentléleknek és nagyon helyes, hogy külön nap, külön ünnep emlékeztet minket arra, hogy a Szentlélek állandóan jelen van közöttünk és az egyházban. Ezzel a szándék1 Máté 28, 20.
