Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötvenedik fejezet. Elmélkedés a szent kilenczed előestéjén
378 rájuk nézve ünnepnapok voltak, bezárkóztak a Sión hegyén levő tágas házba és a templomhoz vezető úton kívül mást nem ismertek.1 Ez az első föltétel a Szentlélek jó fogadására: a nem szükséges munkát, a világgal való fölösleges érintkezést megszakítani, visszavonulni és szükség nélkül nem szórakozni. A magánosság ránk, érzéki emberekre nézve mindig vezeklés; kigyógyítja szivünket a külső és múlandó dologhoz való ragaszkodásból, a szórakozottságból és a mulandók utáni kapkodásból. Nagy kegyelmeket nyer számunkra Istentől, szent gondolatok forrása, az önismerés szükséges eszköze; előkészíti szivünket az Isten látogatására. Ezért, a mennyire lehetséges, vonuljunk vissza és a világot, a mint ez a jól rendszabályozott kolostorban a kapunál szokás, csak a kis ablakocskán hallgassuk ki csak azon át érintkezzünk vele és a jó Isten meg fog áldani érte. Másodszor az imádság ajánltatik. Nem tudunk mást gondolni, mint hogy az apostolok és a hívők e kilencz nap alatt sokat és állhatatosan imádkoztak, részint a teremben, részint a templomban. Nyíltan megvan ez a Szentírásban. Az Üdvözítő egész életében szakadatlanul ajánlotta az apostoloknak az imádságot és az állhatatos, rendkívüli imádságot nagyobb fontosságú ügyek megkezdésénél. — Ily fontos esemény előtt állottak most az apostolok és bizonyára nem hiányzott a buzgó imádság sem. Maga a hely, a hol összegyűltek, szintén az imádságra figyelmeztette őket. Az az étkező terem volt ez, a mely az Üdvözítő tetteinek, életének legfrissebb, legszentebb emlékezete által első keresztény templommá lett. Az apostolok tehát imádkoztak, imádkoztak sokat, állhatatosan. Tegyünk mi is hasonlót! Az imádságnak segítenie kell minden jóra és az imádság nélkül semmi sem sikerül. A harmadik dolog, a mi ajánltatik, a szeretet és egyetértés. Ez az apostoloknál különösen abban jelentkezett, hogy együtt és egymásért imádkoztak. Magában és önmagáért is nagy ereje van az imádságnak, de ellenállhatatlan és mindent legyőző hatalommá válik, ha sokan egyesülnek közös imára. Ily ostrom1 Luk. 24, 53.
