Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötvenedik fejezet. Elmélkedés a szent kilenczed előestéjén
379 nak nem áll ellen az Isten, mert nem akar ellenállani. Az Üdvözítő a közösakaratú, társas imádság számára külön ígéretet tett. «Ha közületek ketten megegyeznek a földön minden dologra nézve, melyet kérnek, megleszen neki Atyámtól, ki mennyekben várja. A hol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közepettök.»1 Az apostolok tehát egymásért imádkoztak, egy mindnyájáért és mindnyájan egyért, mivel ugyanaz a czél, ugyanaz az ügy kötötte össze mindnyájukat. Minő bizalom lelkesítette őket, midőn Máriát, Jézus Anyját látták maguk között s imájával a magukét egyesítették ! Az eredmény megmutatta, hogy ez egyesülés az imában, mire volt képes. Nekünk is meg kell ezt tennünk. Necsak a mi személyes szükségleteinkért imádkozzunk, hanem az egész egyházért és az egész világért. Mindazokkal, a kik a szent pünkösdi ünnepre különösen készülnek, legalább lélekben kell egyesülnünk, egy szent imatestvérületet alkotnunk. És ezek nem kevesen vannak. Gyakran gondoljunk tehát e napokban a Sión hegyén levő csendes házra és lélekben gyakran keressük föl. Béke, csend uralkodik a tágas helyiségekben, mint egy kolostort, tölt be mindent a lelki összeszedettség és a magábatérés szelleme. Keveset beszélnek, sokat imádkoznak. Mily gyakran gyülekeznek össze a ház lakói a bágyadt világosságú teremben a nagykarú gyergyatartó alatt a közös imára és zsoltáréneklésre! Orákhosszat csendesen elmélkedésbe merülnek; izzó könyörgések, sóhajok szállanak az égre megszentelt tömjénfüstként. A «Veni Sancte Spiritus és Veni Creator Spiritus» hangzik, ha nem is szavakra, de tárgya és tartalma szerint, folytonosan, minden szívből, minden szájból. Lépjünk hozzájuk lélekben, egyesüljünk velük és erősítsük szegényes imádságunkat az övékével és tegyük Istent kegyesebbé irántunk ! Ajánljuk föl a Szentléleknek az első egyház imádságát, könyörgését napjaink egyházáért ! Lélekben ezt is ott találjuk. Az utolsó vacsora terme nem ürült ki az apostolok idejétől. Minden idő, minden kereszténykor ide zarándokolt és itt készült 1 Máté 18, 19. 20,
