Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötvenedik fejezet. Elmélkedés a szent kilenczed előestéjén
377 és a próféták s az Üdvözítő által ígért. Mi elárvult gyermekek az egyházban megtaláltuk az atyai házat, a Szentlélekben vigasztalónkat, gondviselőnket, a ki nem fog tőlünk elvétetni. A Szentlélek pecsétje minden kegyelmezésnek, Isten minden közlésének koronája és befejezése. Ha mi azon ígéreteket nézzük, melyekkel az Üdvözítő apostolait a kilenczed buzgó megtartására serkentette, mily gyümölcsöket és eredményeket ne tudnánk akkor mi magunknak Ígérni ? A tanítványok világapostolokká lettek, miért ne lennénk mi buzgó keresztények, papok, szerzetesek ? Az Úr keze nem rövidült meg és azért ismétlődik minden évben pünkösd szent ünnepe, hogy ennek eleven és kimondhatatlan bőségiből pótoljuk, a mi nekünk hiányzik. Tegyük csak meg erőnkhöz mérten a magunkét és végezzük buzgón a kilencze- det. Ez a legjobb nyilvánítása jóakaratunknak és Isten meg fog érte áldani. 2. Melyik a legszebb mód, ezt a fontos kilenczedet végezni? E tekintetben szerencsére nemcsak a magunk vélekedésére vagyunk utalva. Maga az Üdvözítő s az «Apostolok Cselekedetei» tanítanak meg erre. Valóban nem lehet jobb módját kitalálni ezen előkészületnek, mint az, a melyet az Üdvözítő megjelöl : «Maradjatok a városban» — mondja — és az «Apostolok Cselekedetei» hozzáteszi : «És midőn bementek, egybegyülének a felső teremben, hol tartózkodnak vala ... mindnyájan állhatatosak valának egyakarattal az imádságban az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával ésazőatyjafiaival».1 Ha mi e szavakat szorosabban szemügyre veszszük, mindent megtalálunk, a mi a Szentlélek eljövetelére való jó előkészülethez szükséges. Három dolog ajánlatos e szerint: Először visszavonultság, magábavonulás és összeszedett- ség. Az apostolok ne távozzanak a városból otthonukba, maradjanak, időzzenek ott nyugodtan. A tanítványok nem is mentek vissza Qalileába családjukhoz és megszokott foglalkozásukhoz, a napok, melyeket Jeruzsálemben töltöttek, 1 Ap. Csel. 1, 13.
