Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Második fejezet. A Szentlélek arcza
15 származik, a szeretet egy lehelete által. A mint az Atyát az eredet hiánya jellemzi, a Fiút pedig a bölcseség, úgy a Szent- leiket a szeretet. 3. Mi következik most mindebből ? Egyszerűen azt kérdezem, mi következik a szeretetből ? Mit művel a szeretet ? Mi felel meg a szeretetnek? Semmi másra sem gondolok, csak a szeretetre. A Szentlélek a szeretet által szeretetből származik; a szeretet az ő lénye, ő a szeretet önálló hordozója és a szeretet személye. A három isteni személy között egyik sem annyira szeretet, mint ő, a ki az örök, a végtelen szeretet, az isteni szeretetnek édes lehelete, titkos sóhaja, teljes megnyilatkozása, ő, hogy úgy fejezzem ki magamat, az isteni szeretet szivének lüktetése. De ha ő a szeretet, akkor ő egyúttal Istennek a barátsága, jóakarata és kegyessége önmagában és a teremtményekkel szemben ; ő a szeretet lángja, mely az isteni szeretet sugarait a teremtett világokra küldi, azokat átkarolja, megvilágítja, fölmelegíti, fölgyújtja ajándékainak bőségével, gazdagítja és megdicsőíti ; alapja, forrása közvetítője mindazon adománynak és jótettnek, melylyel Isten teremtményeit megörvendezteti. Ha a Szentlélek a szeretet, akkor maga a béke, a nyugalom, az öröm, mert béke és öröm a szeretet gyümölcse; akkor ő a szerencse, à gyönyör, az édesség, a boldogság maga, mert ez mind csak szeretet. Bárcsak fogalmunk volna róla, mily édes, mily gyönyörűséges a Szentlélek ! Kérdem : vájjon nem izleltünk-e már éltünkben a vigasztalásnak édességéből ? Emlékezzünk csak, mily jól esett, midőn meggondolva bűneink sokaságát benső bánatot éreztünk,... hogy’ tudtunk szivünk mélyéből sírni ! Hogy elfogódott szivünk a föl- oldozás szavaira s hogy remegtünk meghatottságunkban, midőn az Isten békecsókja homlokunkon égett! Emlékezzünk csak vissza, mennyiszer éreztük, hogy a nagy ég minden vigasza és gyönyörűsége szivünkbe száll, mikor jól tudtunk imádkozni, az órák mint pillanatok röpültek el csöndes boldogságban. Az egész világ örömeiért nem adtuk volna e pillanatokat, hiszen úgy éreztük, mintha a
