Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Második fejezet. A Szentlélek arcza
12 miben van lényegük ? Ezek a személyiségek nem egyebek, mint az Isten benső, végtelenül gazdag tevékenységének és termékenységének dicső és önálló működése. Míg a mi lelkünk a maga benső működésében, csak múló értelmi és akarati tényeket, ezek többszöri ismétlése folytán pedig bizonyos állandó hajlamokat és készségeket mutat föl, addig a benső isteni élet a maga végtelen bőségében három egyenlő, élő, önálló személyben, ugyanazon isteni természetnek birtokosaiban lép föl. Mindegyik személynek lényege tehát abban van, hogy egymástól való származásuk révén mindegyik valami sajátos módon jut az isteni természet birtokába s hogy mindegyik a másikhoz való viszonyban ugyan, de mégis sajátos, a többitől különböző módon bír ezzel az Isteni természettel. 2. Ezek után látjuk, hogy keletkeznek az egyes isteni személyek s micsoda a Szentlélek sajátossága. Az Atya semmi más személytől nem veszi eredetét, neki isteni természete van, a nélkül, hogy más személytől született vagy származott volna. Ez jellemzi az Atya személyét. De az Atya megismeri önmagát s ezen megismerésben élő, tökéletes képet hoz létre, saját lényéhez hasonlót, a mennyiben vele egyúttal saját isteni természetét is közli. Ezen képmás az Isten Fia. Keletkezésének módja a nemzés, mert az Atya az értelem és megismerés útján hozta létre. Azért nevezzük Fiúnak, Igének, Isten képmásának vagy örök bölcseségnek. Most az Atya és a Fiú ugyanazon természetnek birtokában szintén megismerik egymást s e megismerésből támad a szeretet, a mely szeretetnek nyilvánulása, gyümölcse a Szentlélek. Valamint az Atyának megismerése saját lényéhez hasonló képmást, a Fiút hozza létre, úgy az Atyának és a Fiúnak egymáshoz való szeretete sem nyilvánulhat tökéletlenebbül s ez olykép történik, hogy egymás iránt való szeretetből saját lényüket egy harmadik személylyel közük s azt mint közös szeretetöknek gyümölcsét közösségökbe fölveszik. Az igaz szeretet közlékeny és kész szeretetének zálogául ajándékot fölajánlani; minthogy azonban az Atya és a Fiú semmit sem adhatnak egymásnak, mert mindegyiknek megvan a másiknak egész természete,
