Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Pünkösd a természet nyarának ünnepe. Az élet lelke valósággal leáradt az égből. A világosság és melegség áramán ömlik alá, aranykalászszal ékes rónaságok hullámain és gyümölcscsel terhelt ágak lengő gallyain reng tova. Mint az égből szállt tüzes nyelv izzik sötétzöld alapon a pompás pünkösdi rózsa. Az évnek áldása érőben, terítve a természet lakomája s az élet bőségétől minden megittasult. Csodás nyelveken szól a szárnyas énekesek kara, még az erdő fái is megmozdulnak és suttognak a dél enyhe szellőjében, akárcsak álomban szólnának egymáshoz. A természet pünkösdjét ünnepeli. Pünkösd az egyházi év nyarának is ünnepe. A téli éj borzongó viharjai közt fordult felénk az igazság napja ; husvétkor győztes dicsőséggel emelkedett föl ; a mennybemenetel napján elérte delelőjét és most eljövetelének és munkásságának gyümölcseként elküldi Szendéikét, hogy köztünk maradjon s működését befejezze. Mert a Szentlélek Jézus életének és szenvedésének szépséges gyümölcse, az összes jövendölések beteljesedése, befejezése és működése, az Üdvözítő bevetette s gondozta földeken a — nyári munka. A Szentlélek a mi korunk uralkodó planétája. A jóságos Szentléleknek szenteljük tehát e sorainkat. Czéljuk, ha lehetséges, ismeretének és tiszteletének birodalmát kiszélesíteni. Nem könnyű föladat. A Szentlélek sokkal ismertebb, semhogy hallgatni lehetne róla és sokkal ismeretlenebb, mintsem szívemelőt, kimerítőt mondhatnánk róla. Az Üdvöl Munkálatok 65. évf.
