Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)

Tizenkilencedik fejezet. A legméltóságosabb Oltáriszentség

124

lyesebb szeretet, szánalom és szent lelkesedés között.1 A leg- méltóságosabb Oltáriszentség alapításakor, az első áldozat bemutatásánál kétségtelenül beállott ilyen változás. Krisztust az utolsó vacsorán, a legméltóságosabb Oltáriszentség alapításakor, nem is képzelhetjük máskép, mint mély áhítatba merülve, áthatva végtelen szeretetétől Isten és az emberek iránt s a mennyei öröm ragyogó sugarában megdicsőülve. Mert egészen új, csodálatos, a világ végezetéig tartó létnek kezdetén állott, szeme előtt lebegtek az istenség tervei, czéljai, szándékai, teljes megvilágításban és szépségben, egész fontosságukkal, lelke előtt a kegyelem, szentség, vigasz, tisztelet és dicsőség csodálatos világa nyílott meg, mely e szentségből támad az Isten és emberek számára a világ végéig. Ki ne örvendett volna ez új, dicső teremtés láttára, mely ekkor kezdett valóra válni! így az Üdvözítő szép szava, melyet a Szentírás ez alkalomról följegyzett: «Kívánva kívántam e husvétet megenni veletek, mielőtt szenvedjek»2 csak jele az érzelmek erős hullámzásának, melyet a Szentlélek istenemberi szivében keltett. E szép szerep az Oltáriszentség megalapításánál kétségtelenül a Szentleiket illeti. Azért joggal mondja az egyház napi zsolozsmáiban az Oltáriszentségről : «Uram, mily kegyes a te Lelked ! Hogy megizleltessed gyermekeiddel a te édességedet, a menny Ízletes kenyerével csillapítod éhségüket».

S a Szentlélek még most is sokat tesz az Oltáriszentségért. Egykor az Istenember szivét arra birta, hogy a Szentséget — megalapítsa, most a hívők szivét nyeri meg az Oltáriszentségnek. O készíti elő szivünket a szent áldozásra — a többi szentségek révén. Ezek mind csak feltételei az Oltáriszentségnek s mint előkészítő tényezők sorakoznak köréje, hogy egyrészt a szentség méltó vételére képesítsenek, másrészt hatását bennünk lehetővé tegyék. Azután ha a hívők szivében az Oltáriszentség eleven hite fölébred, ha felismerik Isten magasztos czéljait és szándékait, ha felértik e szentség kincseit és dicsőségét, ha keblökben az a forró vágy támad, hogy az Üdvözítőt szivökbe

1 Luk. 10, 21. 2 Luk. 22, 15-