Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenhetedik fejezet. A penitencziatartás szentsége
110 1. A penitencziatartás azon Istentől rendelt eszköz, mely által a keresztség után elkövetett vétkeink bocsánatát nyerjük s újra a kegyelem állapotába jutunk. A keresztség eltörli a malaszt elnyerése előtt elkövetett súlyos bűnöket, tehát az eredendő bűnt és az esetleges személyes bűnöket ; a penitencziatartás szentsége pedig megbocsátja azon bűnöket, melyeket a keresztség után követtünk el, azaz személyes bűneinket. A keresztség után minden súlyosabb vétket saját felelősségünkre követünk el, azért ezek sokkal nagyobbak és büntetésre méltóbbak is. Következéskép Isten ezek elengedésénél méltán több fáradságot kiván a bűnöstől s általában sokkal sztgorúbb föltételek mellettt bocsátja meg. A penitencziatartás anyagát nem szorosan vett anyagi elem, hanem magának a szentségnek azon részei teszik, melyeket a bűnös megtartani köteles : a bánat, a gyónás és az elégtétel. Akaiját pedig a megbánt és meggyónt bűnöktől való feloldozás szavai adják meg, melyeket a pap Isten helyett, mint bírói Ítéletet mond ki. A keresztség, bérmálás és utolsó kenet csak azt követelik a fölvevőtől, hogy akadályokat. ne gördítsen eléjük. Az előkészület itt csak előzetes föltétel, s nem lényeges alkotó része a szentségnek, nem oka a malaszt hatásának. A keresztségnél t. i. a szent cselekmény egyszerűen mosásból, tisztításból áll, a penitencziatartásnál azonban a birói Ítélkezésnek jellegét és lényegét ölti magára, mert az Üdvözítő azt mondja: «Kiknek megbocsátjátok bűneiket, meg vannak bocsátva, kiknek megtartjátok, meg vannak tartva».1 A papnak tehát hatalmában van nemcsak megbocsátani a bűnöket, hanem meg is tartani, a szerint, a mint a tényállást a bűnös vallomása alapján megismeri. A bűnösnek kötelessége bűneit megbánni, önmagát vádolni s elégtételt adni. Mert csak megbánt és bevallott bűnök alól lehet feloldozni. A bűnös önkéntes alávetésének aztán az a gyümölcse, hogy a bűnbánat nem egyszerű büntetés, vagy az igazságszolgáltatás puszta ténye. A törvényes büntetést ugyanis sohasem a vétkes akarata, hanem a bíró Ítélete szerint szabják meg. 1 Ján. 20, 23.
