Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenötödik fejezet. Az egyház papi hatalma
102 meghagyása és érdemei folytán Istent kétségtelenül arra bírják, hogy kegyelmét adja, akár olyan szervek, melyek a kegyelem szerzésénél a lélekben tényleg közreműködnek; szóval a szentségek isteni erővel oly műveket teremtenek, melyek a teremtett dolgok erejét messze fölülmúlják. A szentségek tehát a hatalom legmagasabb pontját jelzik, melyre a teremtmény emelkedhetik s egyszersmind kiváló bizonyítékát nyújtják a Szentlélek jóságának a teremtmények iránt és mi irántunk. Végre a kegyelem a szentségekben azonnal teljesen, kimeríthetetlen bőséggel árad szét s gondosan alkalmazkodik a lelki élet minden állapotához, idejéhez és körülményeihez, úgy, hogy különös esetekben egyik szentség a másiknak erejét örökli s értékesíti. így a szent áldozás eléggé megokolt vélemény szerint bizonyos értelemben a penitenczia- tartás erejével hathat. Az utolsó kenet a többi szentségek bűntörlő erejét tökéletesíti, a penitencziatartás és utolsó kenet föléleszti a régi kegyelemállapot eltékozolt érdemeit, melyeket egy súlyos vétek megszakított és egészen megsemmisített. Ha mindezt megfontoljuk, bizonyosan találunk valami szépet, megindítót, istenit a szentségekben ! S kinek köszönjük mindezt? Alapításuknál és hatásuknál fogva az isteni Üdvözítőnek és a Szentiéleknek. Az áldozat első sorban Istenért, a szentség pedig az emberért van, mert ez a kegyelem eszköze. De mint ilyen egészen a Szentlélek tulajdona, ki forrása, alapja és ura a kegyelem életének. így tehát a szentségek azon állandó törvényeket, azon eszközöket és azon elágazó csatornarendszert alkotják, melyben a Szentlélek a kegyelem vizeit s velők önmagát, minden időn keresztül az emberiséghez vezeti. O az, kinek hatalma és tekintélye folytán a penitencziatartás és az utolsó kenet a bűnöket megbocsátja, a bérmálás és az egyházi rend a hívőket Krisztus harczosaivá és Krisztus papságának jogos részeseivé avatja, az Oltáriszent- ség pedig Krisztus igaz testét létesíti. Ő az, ki minden szentségben, az egész világot, minden időt, állást és körülményt számtalan kegyelmeivel a legértelmesebben és a leggondosabban felkarolja, fentartja és megszenteli. Általában minden ember élelemre, erősítésre és a halálban különös segítségre szorul.
