Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenötödik fejezet. Az egyház papi hatalma
94 TIZENÖTÖDIK FEJEZET. Az egyház papi hatalma. Az egyháznak Krisztustól öröklött hatalmai közt legfön- ségesebb s legmagasztosabb a papi hatalom. Lássuk azért : 1. mi az a papi hatalom; 2. hogy mondhatjuk ezt a Szentlélek hatalmának ; 3. hogyan működik közre a Szentlélek a papság egyes ténykedéseinél. 1. Micsoda a papi hatalom? Az egyház papi hatalma isteni fölhatalmazás a kötelező istentisztelet elvégzésére. Ez az isten- tisztelet különösen az áldozat bemutatásában nyilvánul, melyhez még a kegyelem kiosztása sorakozik a szentségekben. A papi hatalom e szerint az áldozat bemutatására és a szentségek kiszolgáltatására szóló fölhatalmazás. A pap tehát hatalmánál fogva az emberek megbízott követe az Istennél s Istené az embereknél. Valóságos közvetítő. Az ő kezével rójja le az emberiség Istennek a tisztelet adóját áldozat alakjában s az ő kezével osztja ki Isten kegyelmeit az embereknek, mint szent Pál mondja: «Minden főpap, ki az emberek közül választatik, az emberekért rendeltetik Isten előtti ügyeikben, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be».1 «Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és az Isten titkainak sáfárait».2 Ez a papság nem más, mint Krisztus papságának fölújítása és folytatása, ki mint Istenember lényegileg összekötötte az istenséget az emberiséggel, így magát Istennek jóillatú áldozatul fölajánlotta s kegyelmének osztogatása s önmagának átadása által az egész emberiséggel egy titokzatos testté egyesült, hogy azt, mint Isten szent családját, a mennyei Atyának ölébe vezesse. Ez a keresztény papság tulajdonképeni lényege. Czélja, hogy a szent áldozat szakadatlan bemutatásával Krisztust az egyházban megőrizze, megtartsa s őt a szentségek kegyelmének kiosztásával az emberekben is életre keltse, 1 Zsid. 5, 1. 2 Kor. I. 4, 1.
