Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenötödik fejezet. Az egyház papi hatalma
95 kialakítsa, tökéletesítse. Ez a kettős hatalom Krisztus igaz és titokzatos teste fölött teszi a pap hatalmát; az utóbbi az elsőből származik s azt betetőzi. A papok a mi atyáink, mert Krisztusban ők szülnek minket, ők változtatják át és osztják ki Krisztus testét. Igazán tiszteletre méltó, tisztán természetfölötti, igazán isteni hivatal, mely a papot természetfölötti erők hordozójává, intézőjévé s tiszteletünk tárgyává avatja. 2. E papi hatalom, bármely oldaláról tekintjük, igazán a Szentlélek hatalma. Működésénél fogva ugyanis az ima és kegyelemkiosztás hatalma. Már pedig, mint láttuk, a Szentlélek a megszentelés, a kegyelem és imádság lelke. Eredete és természete szerint a papság Krisztus papi hivatalának folytatása. Krisztus pap, született pap természeténél, hivatásánál és külső megjelenésénél fogva; prédikált, szentségeket alapított, bemutatta a nagy engesztelő áldozatot s ez által megnyerte számunkra a malasztot; végre életének és működésének minden eredménye — papi, minden czíme és hatalma papi méltóságon alapszik s innen nyeri fensőbb szentségét. De Krisztus, mint láttuk, csak a Szentlélekben és a Szentlélek által gyakorolta papi teendőit. Maga a Szentlélek az, ki Krisztust öröktől fogva főpappá szentelte s mivel igazán, lényegileg, személyesen lakozott Krisztusban, azért akarta, hogy látható utódai az egyház papi hivatalában is különös módon bírják s papi kötelességeiket általa gyakorolják. Ez a különös részesülés a Szentlélek hatalmában teszi a katholikus papság természetfölötti, tujajdonképeni lényegét, méltóságát és szentségét. Maga a Szentlélek szenteli a papokat az által, hogy hatalmát velők közli. A papszentelés nemcsak fölhatalmazást ad, hanem benső maradandó erőt és rátermettséget kölcsönöz, mely rátermettség nemcsak kegyelmi támogatás, hogy a pap hivatalát méltón töltse be, hanem erő a hivatal hatásainak érvényesítésére s ezen erő maga a Szentlélek, a szentségek hatásának forrása, alapja, valahányszor a pap hivatalát végzi. Ezt mondják a szavak, melyekkel a papszentelést végzik : «Vedd a hatalmat, hogy áldozatot mutathass be az élőkért és holtakért» és «Vegyétek a Szendéiket, a kiknek megbocsátjátok
