Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizennegyedik fejezet. Az egyház pásztori hatalma
93 ben ? Úgyszólván az egész egyházat. Mindenekelőtt az egyház fönnállását, mert a pápa annak élő alapja, melyből minden más hatalom és erő származik. Ép úgy az egyház tulajdonságait is : ő az egység látható jele, minden időben és helyen a szentség megőrzője és fön- tartója, élő tanúja annak, hogy az egyház apostoli szervezete még fönnáll. Végre neki köszöni az egyház az ő nagyszerű belső s külső működését. Ő küldi ki követeit s fegyverzi föl azokat új hódításokra, fölújítja az egyházat bensejében s főpásztori gondoskodásával ébren tartja az életet. A hol a pápaság eltűnik, ott elhal az élet. Példát adnak erre az elszakadt egyházak, melyek az egység és élet központjától elváltak. Az egyház legtöbb üdveszköze megmaradt tulajdonukban, de melyik népet térítették meg elszakadásuk óta? Hány szentet neveltek? Állapotuk olyan, mint a gazdagon földiszített múmiáé. Adjunk tehát hálát a Szentiéleknek az egyház pásztori hivatalának s különösen a primátusnak megalapításáért ! Mik volnánk mi a pápaság nélkül? Erkölcstelen, hitetlen, Istentől elfordult világ, sokkal fgonoszabb, mint a pogányság s így kétszeres büntetésre méltó. Valamint a hegységek a föld gerin- czét teszik s a kebelükből kitörő folyók által áldást és termékenységet árasztanak, a körülfekvő mélyedéseknek oltalmat nyújtanak és irányt mutatnak, úgy a pápaság az egyházban az igazság és hit sziklája, minden természetfölötti jónak birtokosa és a művelődés előmozdítója, megdönthetetlen fal az emberi szenvedélyek viharai ellen és hű vezetője mindazoknak, kik e földön az örök hazához vezető utat keresik! Valóban, ki a pápát nem becsüli s nem hallgatja, az nemcsak káromolja a Szentleiket, hanem hálátlanul vétkezik szereteté- nek legnagyobb bizonyítéka ellen, melyet az egyháznak és az egész világnak a primátus megalapításával adott.