Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenharmadik fejezet. Az egyház tanítóhivatala
77 Szentléleknek, hogy ily nagy kegyelemre méltatott. Nagy kitüntetés és szerencse ránk nézve, ha ezen hierarchiának csak legkisebb tagjai is lehetünk. Sem tehetséggel, sem érdemmel azt egyáltalán nem nyerhettük el : tisztán a Szentlélek kegyelme, ki ránk vetette szemét s minket kiválasztott, hogy az emberek iránti jóságának és Isten dicsőségének eszközei legyünk. A mint láttuk, ő szervezi a hierarchiát, tőle kapjuk a hivatást s nélküle senki sem viselhet jogosan egyházi hivatalt. Ismerjük ezt el és adjunk neki szívből hálát! Továbbá egészen világos, hogy ha a Szentlélek a hierarchiához oly közel áll, ennek minden tevékenysége az ő műve, semmi sem lehet inkább szivünkön, minthogy igaz szívbeli ájtatossággal minél közelebbi viszonyba lépjünk a Szentlélekkel s így kieszközöljük, hogy a szent hierarchiának derék, tetterős tagjai lehessünk. A szerszám annál jobban dolgozik, minél közvetlenebb érintkezésben áll a mesterrel. Azért a Szentléleknek szóló ájtatosság igazán papi, apostoli cselekedet, a mint szent Pál mondja: «Mindenben úgy viseljük magunkat, mint Istennek szolgái, sok tűrésben ... tisztaságban .. , hosszú várakozásban, s végül hozzá teszi: «a Szentiélekben».1 A ki pedig a hierarchiának nem tagja, annál útmutatásul szolgálnak az eddigiek, minek kell az egyház elöljáróságát, a tanító egyház tagjait, tekintenie, t. i. a Szentlélek eszközeinek, kik által szól hozzánk, vezet minket s lelkünk üdvére kimondhatatlan sok jóban részesít. A ki őket hallgatja és tiszteli, az a Szentlélek tekintélyét tiszteli : a ki őket megveti, megveti magát a Szentleiket. TIZENHARMADIK FEJEZET. Az egyház tanítóhivatala. Az egyház hierarchiája, mint láttuk, a szó szoros értelmében a Szentlélek műve. Vizsgáljuk ezt most részletesen oly- kép, hogy a hierarchia különféle tevékenységét tárgyaljuk. 1 Kor. II. 6, 6.
