Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenharmadik fejezet. Az egyház tanítóhivatala
78 Az egyházi hierarchia feladata az embereket az örök üdvösségre vezetni; ez azonban többszörös hatalmat tételez föl, melyek kettőre vezethetők vissza: a papi és kormányzói hatalomra. Az elsőnek erejéből a papság az istentiszteletnél az emberek képviselőjeként jelenik meg az Isten előtt s nekik a szentségek kiszolgálásával a szükséges kegyelmeket osztja szét. A második pedig arra ad nekik hatalmat, hogy a tanítás és törvény által az embereket az üdvösség útjára vezessék.1 Ez utóbbi törvényes küldetés útján nyerhető el, az előbbi a papsághoz van kötve. Tekintsük először a kormányzói vagy pásztori hatalmat, melynek első tevékenysége a hit hirdetése. A hit az első, mit Isten az üdvösséghez megkíván. «Hit nélkül lehetetlen kedvesnek lenni az Istennél, mert az Istenhez járulónak hinnie kell, hogy ő van, és az őt keresőknek megjutal- mazója».2 A mint a természeti életnek első követelménye megismerés, ész és értelem, úgy a természetfölöttinek a hit. Hogy Istent természetfölötti módon bírhassuk, először természetfölötti módon kell megismernünk. Ez pedig a hit által történik. A hit tehát első föltétele üdvünknek, első és legszükségesebb hódolata az embernek Isten előtt s alapja Istenhez3 való minden viszonyunknak. Azért az egyháznak első és legfontosabb feladata a hitet tanítani és az embereket arra bírni, hogy értelmöket a hitnek alávessék.4 Miként az Üdvözítő maga, mint az Atyának küldötte, kútfeje és tökéletesítője a hitnek,5 úgy az egyházra is átruházta e hatalmat, hogy tanát az ő nevében hirdesse. Ez isteni hatalmát, melynél fogva a hitet tanítja, az egyház tanító hivatalának nevezzük. Lássuk most, mily viszonyban van a Szentlélek e hatalommal, ha tekintjük a forrást, melyből a tanítói hivatal a hitet meríti, ezen hatalom hordozóit és azon különféle tevékenységet, melylyel az egyház ezen hivatalát gyakorolja. 1. A hit az Isten által kinyilatkoztatott igazságok összege, melyeket az Isten szavára szilárdan igazaknak tartunk, épen mert ő mondta. A hitnek tárgya tehát nem valami emberi 1 Ján. 10, 3, 9. 2 Zsid. 11, 6. 3 Zsid. 11, 1. 4 Kor. II. 10, 5. 5 Zsid. 12, 3.
