Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

VI

kálkodásban néhány évet, megnyerve elöljáróinak szeretetét nyilt, egyenes jellemével.

1870-ben vette föl az egyházi rend szentségét, áthatva az Isten és egyház szeretetétől. Mikor első miséjén az orgona örömhangjai belevegyültek a hivők ájtatos énekébe s a fiatal pap ajkairól elhangzott a « Gloria» fönséges dallama, úgy érzé, hogy az öröm s a boldogság, mit a föld ígér, valóban elenyésző csekély ahhoz képest, mit a szeretettől lángoló, megelégedett szív mutat.

Fölszenteltetése után azonnal megkezdette munkásságát. A következő évben már Török-Becsén találjuk őt segédlelkészi minőségben. Az élet küzdelmei nem találták készületlenül. Szorgalma s a buzgóság, melylyel e pályára készült, győztek a nehézségeken. Mily szép a hős a csaták zajában, ki rendületlenül áll ; mily megkapó az érzés, ha a természet ezer szépségei között az erős tölgyet látjuk, mely viharokkal harcol s inkább megtörik, mint meghajoljon s valóban Ivánkovits is kész volt inkább mindenét föláldozni, mint elveiről lemondani. Török-Becsén még most is emlegetik a népszerű káplánt.

Munkássága közben érte a főpásztor rendelete, mely őt a szeged-belvárosi plébániára helyezte. Visszakerült tehát szülőföldjére, melyhez annyi édes emlék fűzte. Rövid idő alatt itt is osztatlan elismerésben részesült a «nagyműveltségű fiatal pap». De itt sem maradhatott sokáig. Már 1877-ben vallástanárnak neveztetett ki. Soha nem lankadó lelkesedéssel fogott e föladatához s ez jellemzi tanításának egész idejét.

Szegeden azonban nemcsak vallási, de a társadalmi élet terén is hivatott szerep jutott osztályrészéül. Olvasottsága s műveltsége sok hívet toborzott köréje; de kiválóan a szegény nép sorsa feküdt emberszerető szivén. Már régóta figyelemmel kisérve a veszélyt, mely az iparos-osztályt fenyegette, elhatározta, hogy minden erejét fölhasználja annak megmentésére. Elére állott az iparosok mozgalmának, ő vezette az evangélium szellemétől áthatva működésüket s a társadalom ez osztályának úgyszólván lelke volt.

Ily körülmények között nem csoda, ha városa szeretettel s tisztelettel övezte alakját. Megnyerte tevékenységéért a leg-