Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
47 Istenével összeköti. A keresztény hitben és alapelveiben, sokkal több és nagyobb bizonyító erő rejlik, mint a puszta észvallásban és ingatag, homályos, elégtelen bizonyítékaiban. A homoktalajra épített protestáns hitrendszerek állhatat- lansága, az a bennök észlelhető folytonos, aggódó ingadozás és kutatás, a szüntelen változtatás és újítás, végül az az ellenszenv, melylyel minden protestáns felekezet van a katholiciz- mus iránt, minden becsületes és elfogulatlanul gondolkodót szükségkép arra indít, hogy kutatáshoz fogjon, vizsgálódjék minél alaposabban és kimerítőbben, mert mindenkinek kötelessége keresni az igazságot és Isten igaz egyházát, a melyet jegyeiről könnyen fölismerhet; ha ezt nem teszi, csak rossz akaratnak tudható be s úgy arat majd, a mint vetett. Hangosan panaszkodnak, az őszinte, komolyan gondolkodó protestánsok ezrei, (kiknek száma napról-napra megdöbbentően növekedik ebben a zavaros időben, a melyet az ingatagság és hitszegénység jellemez, a melyben az igazság és a hamisság olyan összekuszáltan küzd egymással s e küzdelemben mindent forrongásba hoznak, mikor a hit és vallás dolgában oly élénk a vágy, a helyes tájékozás után), panaszkodnak, hogy köztük kiveszett a hit, nincs szilárd erkölcs, sem istentisztelet, sőt a szentirás tekintélye is jelentékenyen csökkent; hogy a vallás terén sokakat közönyösség, tompultság, sőt teljes érzéketlenség szállott meg; hogy a különféle pártokra és irányzatokra való bomlás és elkülönzés ijesztően tért hódít, szóval : hogy a szeparatizmus, mely mindig csak pusztító- lag hathat, korlátlan garázdálkodásával már csaknem az egész protestáns kereszténységet áldozatul ejtette. — Legújabb időben a protestánsok részéről igen hatalmas áramlat indult meg az anyaegyház felé, mely számos megtérésben nyilvánul úgy, hogy már az elmúlt évben (1843.) a megtérők száma húszszorosán fölülmúlta azokét, a kik a katholikus hittől elszakadtak; s a legújabb események eléggé bizonyítják, hogy ma is ezer meg ezer protestáns van, a kik élénken érzik hitük vigasztalan pusztaságát és ürességét, malaszteszközeik elégtelenségét; érzik, hogy vallásuk magában hordja a felekezetekre való bomlás csiráját, érzik egyházukban az életrevalóság teljes
