Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
48 hiányát, annak zsarnoki voltát és nyomasztó szolgaságát, az államhatalomtól való folytonos, lealacsonyító függését (a cezaro- papizmus lealázó járma) s a pozitív kereszténységnek csaknem teljes hiányát. De bár fájdalmasan tapasztalják, hogy nincs mit remélniök, annak nyilt bevallásától, félelemből vagy más emberi tekintetből, tartózkodnak. Tekintélyes protestáns theolo- gusok és írók szóban úgy, mint írásban igen gyakran tartózkodás nélkül így nyilatkoznak : «A protestantizmus mint egyházi testület már egyáltalán nem létezik, veszte tehát egészen biztosra vehető; — a pozitív evangélikus vallás egész épülete a szószoros értelmében már romba dőlt; — változékonyság a protestáns hit tulajdonképeni eleme, minek következtében már-már a szkepticizmusba sülyed; a jelenkor ultraprotestantizmusa aszkóros, kiszáradt, félholt test; a protestáns hittant rendszer meddősége és tartalmatlansága; az élő hitnek élettelen és tartalmatlan, elvont fogalmakkal való helyettesítése ; az észnek a hit téréire való korlátlan föltolakodása s az őskatho- likus elvnek legtöbbnyire szándékos félreismerése és megtagadása, — minden keresztény elmét szükségkép elrettent».1 A míg a protestantizmus ellenmond önmagának, egyrészt «szabadkutatásával» a hit dolgában minden tekintélyt elvetve, másrészt pedig irataiban ismét tekintélyt állítva föl, addig a katholikus egyház következetes, mert szilárdan ragaszkodik a Krisztus alapította tanítóhivatalnak csalhatatlan tekintélyéhez. Ezen tekintély vezérelte vissza Kehiért, az ismeretes porosz követségi tanácsost, a katholikus egyházba. Lelki átalakulását a következő szavakkal ecseteli : «Teljes méltóságérzettel mind a fölött, a mit vallásnak és egyháznak neveznek, föltétien jogosultságot érezve arra, hogy minden politikai viszony fölött ítéljek, léptem át az egyetem küszöbét s az ott uralkodó szellem nézeteimet lényegükben csak megerősítette, míg csak tanulmányaim befejezése után a jogi pályára lépve, oly ifjak körébe jutottam, kik közül többen kiváló szellemi tulajdonságokkal ékeskedtek. Egyikök a negyvenes évek első felétől döntő befolyással volt reám. Már 1 Rosenthal i. m. I. köt. 2. r. 215. s köv. old.
