Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

IVÁNKOVITS JÁNOS PÜSPÖKRŐL

A kanyargó Sajó partján fekszik Rozsnyó városa. A hegyekből üdítő, részegítő fenyőillat száll alá a völgybe, hol lobogó pásztortűz mellett szomorúan fújja a juhász mélabús dalát s melynek tágas mezején kígyózva futnak tova a források kristálytiszta erei. Valóban úgy tűnik föl, mintha a természet két kézzel szórta volna itt pazar kincseit. A kies fekvésű városban vidám élet uralkodik, melyet csak az óriási hegyek fölött tornyosuló haragos felhők szakítanak meg olykor-olykor. Mindenki megelégedéssel tekint a csöndes püspöki lak felé, hol gazdag tevékenységben tölti napjait az új megyés püspök : Ivánkovits János.

***

Tudománya és lankadatlan szorgalma emelték őt a magas polcra. Ivánkovits János Szegeden született 1846. december 24-én. Szülei korán beleoltották az ifjúba Isten szeretetét, de eltöltötték szivét lángoló hazaszeretettel is. Középiskoláit a szegedi piarista-gimnáziumban végezte, hol tanárainak csakhamar föltűnt gyors fölfogása és szorgalma. Nem elégedett meg az ismeretekkel, melyeket az iskola szűk falai között szerzett, hanem folytonos olvasgatás között töltötte idejét. Különös előszeretettel viseltetett a történelem iránt, mely kedvenc tárgya maradt mindig.

A középiskolai tanulmányok végeztével a Csanádi püspökhöz fordult, hogy őt papnövendékei sorába fölvegye. A püspök örömmel fogadta a tehetséges ifjút s szívesen adta meg kérelméhez a beleegyezést. Temesvárt töltött ezután serény mun