Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
38 országára, vagyis : az egyházra, a hivők társaságára vonatkoztatjuk, melyet szent Pál Jézus Krisztus testének nevez, melynek feje s nemesebb tagjai vannak arra hivatva, hogy a keresztény vallást föntartsák s tovább terjeszszék. És ép ezek azon helyek, melyeket pásztoraink soha sem idéznek, mivel nem adhatunk nekik protestáns értelemben helyes magyarázatot a nélkül, hogy erőszakot kövessünk el rajtuk. A kis művecske, melyet «Politische Religion, oder die biblischen Lehren von den Worten» (Politikai vallás, vagy a biblia tana a szavakról) címen 1811-ben kiadtam és a mely csak a szociális viszonyokról és kötelességekről szóló szentírási helyeknek összeállítása, ismét bizonyságot tesz ezen elvem mellett, jóllehet nagyon tartózkodva nyilatkoztam s csak kevesen értették meg eszmemenetemet. Kedves testvéreim ! Igazán mondhatom tehát, hogy már 1808-ban lélekben katholikus voltam és csak névleg protestáns. E meggyőződésem csak erősbödött 1815-ben, midőn Isten könyörületes gondviselése folytán a bázeli püspökséget a mi kantonunkhoz csatolták, hogy bennünket oktasson s jobban megbarátkoztasson a közönséges egyház igaz fölfogásával s oly sok gyűlöletes előítéletet megsemmisítsen. Kiküldve, hogy az egyesítési munkálatokat vezessem, kiváló férfiakkal ismerkedtem meg s még kiválóbb iratokkal, melyek hasznosak, sőt szükségesek voltak, hogy munkám negyedik kötetét, melyben az egyházi testületeket s az egyházi hatalmat tárgyalom, gazdagítsam és tökéletesítsem. Ezen könyvek olvasása táplálta szivemet-lelkemet, lassankint az utolsó kételyek is eltűntek, még a dogmákra vonatkozólag is, melyekkel mindezideig keveset foglalkoztam ; szemeimről leesett a hályog; szív és ész összhangban állt már bennem és hiszem, hogy megtaláltam az utat, az igazságot és az életet ; igazság után éhező s szomjuhozó lelkem végre kielégítést nyert. Másrészt protestáns szerzőket is olvastam, jelesen olyanokat, kik az úgynevezett egyházjogot tárgyalják s higyjétek el, szeretett testvéreim, ők voltak azok, kik gondolkozásmódomban még jobban megerősítettek, mint az egyházi írók. Az a bizonytalanság, örökös állhatatlanság és ellenmondás, az a
