Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
39 tartózkodás és engedékenység, melynek az őszinteség pillanataiban jelét adják és végül az a szárazság, elkeseredés és megvetés, mely beszédjükben megnyilvánul s a mely ép oly kevéssé egyezik meg a vallással és a keresztény szeretettel, mint ama figyelemmel, melylyel idősb testvéreink és még ma is oly népes s tiszteletreméltó egyházuk iránt kell lennünk, arról győzött meg, hogy nem nálunk van az igazság: mert ez nem változik s ilyen fegyvereket nem használ. Ezen- fölül teljesen világos volt előttem, a mit különben mindkét fél bevall, hogy a XVI. század egyházi forradalma, melyet reformációnak nevezünk, ha alapelveit, eszközeit és eredményeit megfontoljuk, a mai politikai forradalomnak hű képe és előfutárja; s utálattal telve az utóbbi iránt, utálat és ellenszenv gerjedt bennem az előbbi iránt is. A mivel szivem tele volt, arról ajkam nem hallgathatott s mindenki tudja, hogy az 1816. és 1817-iki esztendőkben beszédeim mindig e tárgy körül forogtak. Még protestáns theologusokat is megdöbbentettek okoskodásaim s fő elveimhez ők is hozzájárultak.» 1 Eddig Haller. Bizonyára megengeded, kedves W., hogy a svájci államférfiút nem vakbuzgóság, hanem nyugodt, lelkiismeretes megfontolás vezette vissza a katholikus egyházba. Hasonló áll L. Silliman íves-ről, az észak-karolinai székesegyház néhai püspökéről. A lelkében végbement változásokból e részletet tárja elénk egykori nyájához intézett szavaiban : «Célhoz értem, kedves jó testvéreim ; hosszú és fájdalmas vizsgálódás után jutottam ide. Eveken át dolgoztam s szenvedtem aggódó szívvel, mialatt önmagam előtt is lealázó módon teljes erőmből arra igyekeztem, hogy lelkiismeretemet kibékítsem a protestantizmus vigasztalan álláspontjával ; Isten csodálatos kegyelme az, a mely végre megmentett. Fokozatosan haladva előre az igazság megismerésében, utam mindig közelebb vitt a boldogsághoz, melynek most immár birtokában vagyok. 1 Rosenthal i. m. I. k. I. r. 352—356. old.
