Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
37 szertartásairól szólott. Csupa kíváncsiságból megvettem és még most is megvan. Mennyire elcsodálkoztam, midőn annyi tanulságos dolgot találtam benne azon szokások jelentőségéről, céljáról és hasznáról, a melyeket mi babonának tartunk. Ezalatt azonban főkép elmélkedéseim és politikai tanulmányaim vezettek lépésről lépésre sok oly igazság megismerésére, a melyekre ezelőtt soha sem gondoltam. Az uralkodó hamis elméletek utálatot ébresztettek bennem, mivel bennük láttam minden baj forrását; a társadalmi viszonyok alapját és mivoltát más elvekből kellett magyaráznom. Magában véve egyszerű, de következményekben gazdag volt az eszme, melyet Isten kegyelme sugalt nekem, hogy tudniillik fölülről lefelé haladva, a mint a természet, úgy az idő és tudomány rendjében is az atyát gyermeke, az urat szolgája, a fejedelmet alattvalói, a tanítót tanítványai elé helyezzem ; oly eszme volt ez, mely engem következetesen ama könyv tervezetére, ama tanrendszerre vezetett, mely jelenleg Európában oly nagy föltünést kelt s talán arra hivatott, hogy a szociális igazságosság igazi alapelveit ismét helyreállítsa s ez által sok földi bajt ismét jóvá tegyen. Azért egy szellemi hatalmat képzeltem el, mint már valóban létezőt, egy vallásalapítót, ki tanítványokat gyűjt maga köré s őket társasággá egyesíti, hogy tanát föntartsák s tovább terjeszszék; nekik törvényeket és intézkedéseket ad; ezen vallási testület szükségleteinek födözésére lassankint földbirtokot szerez s így külső, világi függetlenségre tesz szert. A mint ezek során a történelem és tapasztalataim körében kerestem fölvilágosítást, ügy találtam, hogy a katholikus egyházban mindez már megvalósult és ez elegendő volt, hogy annak szükséges, való és igaz voltát megismerjem. Több éleseszű katholikus e hajlamomat észrevette már azon államjogi tervezetből, melyet 1808-ban nyomattam ki s azt mondták, hogy katholikus vagyok, a nélkül, hogy tudnám. A bibliának gyakori figyelmes olvasása mindinkább meggyőzött arról, hogy nem csalódtam ; mert Istentől nyert igazságérzetemből s pártatlanságomból kifolyólag lehetetlen volt föl nem ismernem, hogy a szentírás oly igen sok helyének csak úgy van értelme, ha azokat Istennek földi
