Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
21 A katholikussá lett Bickell előbb mint münsteri, később mint innsbrucki, majd mint bécsi tanár előkelő helyet vívott ki magának. Herbst Nándor hasonlókép a hivő lutheránusok soraiból lett katholikussá. 1798. december 20-án született a sachsen- altenburgi Meuselwitzben. Jénában, Erlangenben és Münchenben bölcseletet hallgatott, többek közt Schellingnél s csakhamar irodalmilag is föllépett. Tanulmányai azonban őt is visszavezették a katholikus egyházba: 1832. december 2-án. Áttérése után ezeket írta : «Soha sem honolt még lelkemben ilyen nyugalom ; és ha tudnám, hogy a kiknek egyházi közösségéből kiléptem, engem valaha megértenek, ha remélhetném, hogy ők is a jobbik részt fogják választani : semmi sem hiányzanék már teljes boldogságomból. Teljesedjék mindnyájunkon az Úr akarata és jöjjön el az O országa! Isten országa bennünk van, nem más ez, mint a szentlélekadta béke és boldogság. Imádkozzunk egymásért, hogy a minden sebet behegesztő szeretet egyesítsen minket az elválás után is» A Herbst később a papi pályára lépett és München Au külvárosának nagy parókiáján mint író és lelkész működött. Behatóbban szól egyrészt az áldozatról, melybe áttérése került, másrészt a boldogságról, melyet a katholikus egyházban föltalált: Richter F. Ágoston, az esztergomi érsekség nagyszombati nevelő-intézetének egyik világi tanára. így ír: «Most élvezem először igazán a lelkiismeret nyugalmát, ezt a becses jót, mert igazságon nyugszik. Csak most szabadult meg szegény meggyötört szivem mindazoktól a szenvedésektől, azoktól a szakadatlan aggodalmaktól és kínzó gondoktól, melyeknek a protestáns vallás folytonos kétségei közt állandó martaléka volt: most már szabadon szárnyalhat lelkem az ég felé. Szerfölött boldog vagyok már a földi létnek szűk határai között is és fölötte nagy jutalmat nyertem azért a kitartásért, melyet korábbi vallásom ellen folytatott küzdelmekben tanúsítottam, mert most az összes keresztények közös édesanyjának keblén nyugszom, mely magának az isteni Üdvözítőnek 1. Rosenthal i. m. 1. kötet, II. rész 74. oldalán.
