Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
228 véve már oly tökéletesek, hogy csak tökéletes közvetítő ismerettel foghatók föl s azért csak világos eszméket szülhetnek. Mivel a tudás tökéletességét tárgyától kölcsönzi, azért a zsenge gyermeki szervezetben nem lehet világos oly ismeret, melynek a test és lélek egyesülése egyetlen közvetítője; így tehát az emberi szellemnek élete hajnalán szükségkép homályos tudatai vannak. Midőn később világos eszméletre jut, szellemi tehetségei annál nyilvánvalóbban ragyognak elő. Mikor öntudata világos, akkor már oly szellemi műveleteket is végezhet, a miket homályos tudattal nem végezhetett ; szellemi törekvésünktől függ ugyanis, hogy ismerőtehetségünk mely tárgyaira készteti vagy kell késztetnie figyelmünket. Ismeretünknek pedig kétrendbeli tárgyai vannak : olyanok, melyeket csak a test közvetítésével érhetünk el, ezek az érzékiek és olyanok, melyeket testi szervek nem közvetíthetnek, ezek az értelmiek. Szellemünk azonban nem törekszik előbb az értelmiekre, csak akkor, ha az érzékiekről már világos tudata van s ez a sorrend egészen természetes. Az eszmélet világossága ugyanis a tárgy tökéletességétől függ; az értelmi tárgyak azonban minden érzéki tárgyat messze fölülmúlnak. Azért az értelmi tárgyakkal csak akkor foglalkozhatik a lélek, mikor mindenről, a mit érzékel, világos eszmélete van (legalább föltéve, hogy odafigyel, hogy törekvése ráirányul). így készítik elő az érzéki tárgyak az öntudat világosságát. Ebből következik egyszersmind, hogy a testtől megvált léleknek, mely mindig érthető tárgyakkal foglalkozik, mindig világos öntudata van; a másvilágon nincs már álom és szendergés. Minthogy továbbá a szellem önálló életének még a lehetőségét is csak értelmünkkel ismerhetjük meg, azért pusztán e lehetőségről se gondolkozhatunk, ha az érzékek nem készítik elő a világos eszméletet. Ez életben szembeszökőleg nem ismerjük meg a külső szellemi tárgyakat s ennek oka, a mint láttuk, a testtel való kapcsolatunk. E miatt van, hogy szembeszökő öntudattal csak azon külső tárgyaktól különböztetjük meg magunkat, melyeket érzékeink közvetítenek; érzékeink pedig, bármi tökéletesek,
