Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
229 nem közvetíthetnek mindent; azért a külső világ tárgyairól most csupán az érzékek révén szerzünk szembeszökő bizonyságot. Egyebet pedig csak következtetéssel ismerünk meg, bármily biztos is az így nyert ismeretünk. Ezen korlátozás oka az érzéki közvetítés ; ha tehát a közvetítés mostani módja megszűnik, a mostani korlátozás is megszűnik. A lélek pedig értelmi tevékenységével a szellemiektől is megkülönbözteti magát s ennélfogva a jövő életben értelmi képe, eszméje lesz mindennemű lényről (bár nem mindenről egyformán világos), kivéve a természefölöttieket, melyek már mint ilyenek, természetes ismeretének, természetes értésének tárgyai nem lehetnek. Ugyancsak ezért Isten lényegét se szemlélhetik, mert erre a természet ereje elégtelen. Sőt a természetesen ismert dolgok megértésében is rangfokozat lesz; mivel a fensőbb természetű szellemekről az emberi léleknek csak tökéletlen ismerete lehet, míg ellenben az emberi lélekről tökéletes : mert a befogadott ismeretet a befogadó értelem csak saját létmódja szerint fogadhatja be. Az embernek tehát nem lehet az angyalról oly tökéletes ismerete, mint az angyalnak, nem tudja magát oly tökéletes értelmi tevékenységgel megkülönböztetni, mint az angyal. Általában tehát a lélek szembeszökő öntudattal megkülönbözteti magát mindattól, a miben legyőzhetetlen akadályt nem talál ; ily legyőzhetetlen akadályt alkot a jelen élet folyamán mindaz, a mit nem érzékelhetünk s mind a jelen, mind a jövő életben örökké ilyen marad, természetes ismeretünkre nézve az Isten láthatatlan lényege. E tárgyakat pusztán következtetéssel ismerhetjük meg, nem pedig öntudatunk szembeszökő tanúságával; maga azonban a következtetés öntudatos. A jövő életben az első akadály a szervezettel elenyészik ; ennélfogva öntudatunk köre kitágul s mindennemű természetes véges lényről közvetlenül értelmi képet, eszmét szerez a lélek. A másik akadályt a természetkövetelte változás se háríthatja el, mivel semmi sem enyészhetik el a természetben úgy, hogy Isten közvetlen látásának természetes lehetetlenségét elháríthatná. E látás ugyanis természetes módon mindenképen
