Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
212 máshoz törekvő tevékenység, mert a működve létesített dolog tökéletessége, mint az építés az épületé : hanem benmarad a működőben, mint annak tökéletessége s ténylegessége... ez tehát az első, a mi az értelemről érthető : a saját értése. Ámde e dologgal a különféle értelmek különféleképen vannak : mert van egy értelem, tudniillik az isteni, a mely önmaga a saját értése s így Istenben egy dolog, hogy érti a saját értését s érti a saját lényegét; mivel lényege nem más, mint értése. Van egyéb értelem is, tudniillik az angyali, a mely már nem a saját értése.. . mindazáltal értésének első (közvetlen) tárgya saját lényege ; ebből kifolyólag, bár más-más az angyalban fogalom szerint, hogy érti értését s hogy érti lényegét: mégis egyszerre s egy tevékenységgel érti mind a kettőt: mivel az a mi önlényegének megértése, önlényegének saját tökéletessége. Már pedig egyszerre s egy tevékenységgel válik érthetővé a dolog sajátos tökéletességével. Van ismét más értelem, tudniillik az emberi, mely nem is a saját értése, sőt saját értésének nem is első (közvetetten) tárgya önnön lényege, hanem valami külső tárgv, tudniillik az anyagi dolog természete. És azért az, a mit először (közvetetlenül) ismer meg az emberi értelem, ilyesféle tárgy; s csak másodsorban válik ismeretessé maga a tevékenység, melylyel a tárgyat megismertük ; és aztán a tevékenység által ismerjük magát az értelmet, melynek tökéletessége maga az értés. És ezért mondja a bölcselő (lib. 2. de Anima-lex. 33.), hogy a tárgyak a tevékenységek, a tevékenységek a képességek előtt válnak ismeretesekké... az értelem tárgya valami közös, tudniillik a lény s az igaz, mely magában foglalja magát az értelmi tevékenységet is; ennélfogva az értelem megismerheti saját tevékenységét, de nem először (közvetlenül) : mivel jelen létmódunk szerint értelmünknek nem első (közvetlen) tárgya akármely lény és igaz, hanem a lény és igaz, a mennyiben az anyagi tárgyakban veszszük fontolóra... mikből minden másnak ismeretére jut.» ] Az öntudat közvetített módját máshol magyarázva, meg1 S. Th. p. I. q. 87. a. 3.
