Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
213 különbözteti a tökéletes, tudományos önismeretet a szembeszökő öntudattól, úgy, hogy nem mindenki ismeri jól természetét, a ki jól tudja saját létét; «mivel — úgymond — össze van kötve (connaturale est) értelmünk természetével jelen életünk állapota szerint, hogy az anyagiakat és érzékelhetőket vegye fontolóra... következőleg úgy érti meg értelmünk önmagát, mint a hogy tevékenynyé válik az eszme képei által, a melyeket a működő értelem világánál az érzékelhetőktől elvon... s azok (az eszmeképek) révén ért a befogadó értelem; tehát nem lényegével, hanem tevékenységével ismeri meg magát értelmünk. Még pedig kétféleképen. Vagy az egyesekben (partialiter), a mint Szókratész vagy Plátó észreveszi, hogy van értelmes lelke, még pedig abból, hogy észreveszi önmagán, hogy ért. Vagy pedig egyetemesen (in universali), a mint az emberi ész természetét az értelem tevékenységéből fontolóra veszszük... Különbség van azonban e kétféle ismeret között. Mert hogy ismeretünk legyen elménkről az első módon, arra nézve elég, hogy jelen legyen az elme, mely elve azon tevékenységnek, melyből önmagát észreveszi. De hogy a másik módon legyen ismeretünk az elméről, nem elég annak puszta jelenléte, hanem fáradhatatlan és finom vizsgálat szükséges. Ezért mondja szent Ágoston (10. de Trinit. [cap. 9.]) : «Ne úgy kutasson az ész, hogy távollevő gyanánt lássa magát, hanem azon legyen, hogy saját jelenlétében lássa önmagának egyebektől való elütését, azaz fölismerje önmagának más dolgoktól való különbségét; vagyis megismerje mivoltát és természetét*d E közvetített ismeretszerzéssel aztán természetszerűleg összefonódik, hogy a szellemi lényekről e földi életben nem vehetünk tudomást úgy, mint az anyagi tárgyakról, hanem csupán csak következtetés által. Arisztotelész véleménye szerint «... értelmünknek jelen állapotában természetes viszonya van az anyagi dolgok természeteihez; ebből kifolyólag semmit sem ért, csak az érzéki képek közvetítésével... És így világos, hogy az anyagtalan önálló valóságokat, melyeket az 1 S. Th. p. I. q. 87. a. 1.
