Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
211 venni. Jelent első sorban oly szembeszökő, nyilvánvaló értést, mely szervezet közvetítése nélkül megy végbe, minő a tiszta szellemek ismerete; de jelent általán bármily szembeszökő ismeretet is. S e második értelemben közvetlennek mondjuk a látást, hallást stb., noha semmiféle érzés sem lehet a szervezet közvetítése nélkül és közvetlennek mondjuk a szembeszökő észelveket, bár nem lehetnek az érzéki képektől való elvonás nélkül. Ennyit szükségesnek tartottunk a félreértések elkerülése végett megjegyezni. E kifejtett értelemben mondjuk, hogy az értelem jelen életünkben nem ért az érzéki képek közvetítése nélkül, tudniillik melyektől elvon s melyekkel egybevet. E tant szent Tamás máshol is világosan kifejezi: «Értelmünknek sajátképen megfelelő tárgy az érzékelhető dolog természete ... nem lehet a természettudománynak tökéletes ismerete a természeti dolgokról, ha az érzékelhető dolgok az ismereten kívül esnek : már pedig mindent, a mint jelen létmódunk szerint értünk, az észlelhető természeti dolgokkal való egybevetéssel ismerhetünk meg ; következőleg lehetetlen, hogy bennünk tökéletes értelmi Ítélet legyen, mikor leköt az érzék, melynek közvetítésével az érzékelhető dolgokat megismerjük. ... Jóllehet, az értelem fensőbb tehetség az érzésnél, valamikép mégis az érzéktől kölcsönöz (accipit) ; első és fő tárgyai az érzékeken alapulnak, ép azért az értelmi Ítéletnek szükségkép gátolva kell lennie, mikor leköti az érzék.»1 És ebből fejti ki, hogy az álomban az eszmélet elhomályosul, miként mi is magyaráztuk. Sőt az öntudatfejlődés három fő mozzanatát: a külső tárgyak megismerését, saját cselekvéseink megismerését (és ezek egybevetésével) énünk világos tudatát, szintén megjelöli s mindennek okát a mostani létmódunknak megfelelő közvetett ismeretszerzésbe helyezi, mivel szembeállítja azt a szervezettől megvált lélek életmódjával : «... minden egyes dolog ismerete olyan, a milyen a ténylegessége. Az értelem legfőbb tökéletessége pedig működése, mert nem olyan ez, mint a 1 S. Th. p. I. q. 84. a. 8. 14*
