Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
209 A következőkben röviden körvonalazzuk azon tant, mely személyes öntudatunkról szól, összhangzásban az imént kifejtett elmélettel, az Aristoteles vetette alapon. Bámulatos elmeéllel határozza meg aquinói szent Tamás nemcsak az emberi gondolkozás természetét, hanem kikutatja még a jelen életbeli tudásának másvilági ismeretéhez való viszonyát is, merészen pillantva azon jövőbe, melyet a halál gyászfordulata idéz elő. Elválasztja azon tehetségeket, melyeket a halál elrabol azoktól, melyeken győzni nem bír : «a lélek valamennyi képessége — úgymond — egyedül a lélekhez aránylik, mint elvéhez : de némely képesség úgy aránylik egyedül a lélekhez, mint viselőjéhez, így az értelem és akarat; s az efféle képességek szükségképen fönmaradnak a lélekben, bár a test elenyészik. Más képessegek ellenben az egybekapcsolt valóságban vannak, mint viselőjükben s így az érzéki és tenyésző részek valamennyi képessége ; de nem maradhat fönn a járulék, ha viselő alapja elenyészik : azért, ha az egybekötött valóság fölbomlik, nem maradhat fönn a járulék sem ; ennélfogva ha fölbomlik az egybekapcsolt valóság, nem maradnak ténylegességben efféle képességek, hanem csak a lélekben, mint elvükben vagy gyökerükben, marad meg a reájuk való erő és így hamis az, a mit némelyek mondanak, hogy efféle képességek a lélekben visszamaradnak, még a test fölbomlása után is. Annál inkább hamis az az állítás, hogy még e képességek tevékenységei is visszamaradnak a külön élő lélekben : mivel nincs ily képességeknek semmi más tevékenysége, csak a mit testi szerv által gyakorolnak».1 Kiemeli azonban, hogy a fönmaradt tehetségek működése is módosul : «Érzéki kép közvetítésével érteni sajátos működése a léleknek, a mennyiben egyesülve van a testtel. De ha megválik a testtől, értésének más módja lesz, hasonló egyéb önálló valóságokhoz, melyek test nélkül élnek».2 Határozottan tanítja továbbá, hogy jelen életünk folyamán bármit értünk, az érzékiekkel való egybevetés s elvonás 1 S. Th. p. I. q. 77. a. 8. 2 S. Th. p. I. q. 75. a. 6. Munkálatok 63. évf. 14
