Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
VIII dőlt ki: Schopper György dr., rozsnyói püspök, 1895. március havában a jobb hazába költözött. A sors fáradtsággal telt életet jelölt ki számára; a tövisek folyton sebezték, de ő szilárdan védte az egyház álláspontját, melyért oly sok üldöztetést szenvedett. Hogy mi volt ő egyházmegyéjének, megmutatta az a könyár mely temetésén koporsóját öntözte. Alig hunyta le szemeit ez érdemes főpásztor, már is megindultak a találgatások a jövendő püspök személyére nézve. A sok tervezgetésben azonban mindinkább Ivánkovits neve kezdett előtérbe lépni. Mint a magasba törő sas, mely végső erőmegfeszítéssel kíván még magasabbra emelkedni, úgy Ivánkovits is szive egyetlen vágyának tartotta az emelkedést. S ezért csak a legnagyobb hálával és tisztelettel tekinthetünk reá, mert a mily megrovásra méltó az, ki tehetséget nem érezve magában, tör fölfelé, ép olyan dicséret illeti azt, ki érzi dobogó szivében a lüktető erőt, melyet egyházának és hazájának javára fog majd az elért magaslaton fölhasználni. Ezért tekintett Ivánkovits mindig előre, nyílt homlokkal, őszintén s egész pályája fényes bizonyítéka önzetlen, nemes törekvésének. Nemes — mondom — mert ha nemes az a cél, ha valaki csak egy ember javára is működik önzetlenül, akkor sokkal nemesebb az, melyet az tűz maga elé, ki ezrek örömében s fájdalmában, szerencséjében és balsorsában akar osztozni. Hosszú két évi árvaság után végre megkapta a várva-várt főpásztort a rozsnyói egyházmegye Ivánkovits személyében, kit 1897 elején szenteltek föl püspökké Kalocsán. Megszűnt az árvaság, jött ismét az örömnap, de vágy epesztette a sziveket, hogy megtudják, lesz-e oly szerető, gondos, mint az elvesztett főpásztor ? S bár még a hívők ezre fájdalmában föl-fölzokogott, addig az arcok barázdáin végigfutó könycseppek azt is hirdették, hogy nemcsak a fájdalom, de az öröm könye is, mert oly atyát nyertek, kinek szivébe egy szó van vésve születésétől kezdve, mely cselekedeteit irányítja s e szó: a szeretet. A remény bimbója nyiladozni kezdett, hogy belőle pompás rózsa fejlődjék. Izgatottan várta az egyházmegye azt a napot, mikor új főpásztorát üdvözölheti. Nagy ünnepélylyel készült őt fogadni, hogy hódolatát bemutathassa.
