Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Első könyv. 1792-1832

33 egyes pontjaira. De fájdalom ! a kiaszott, meddő föld csak­hamar fölszárítá azt. Úgy tűnt el, mint valami futólagos benyo­más. Eltekintve néhány ritka kivételtől, mindenki megmaradt hagyományos tévedésének, mint valami bevehetetlen erősség­nek sánczai között. A közszellem nem változott. Milyen is volt az valójában ? Lockhart Vilmos festői nyelven így mutatja be azt nekünk : «Az első megtérések ép oly csodálkozást, sőt meg­döbbenést okoztak, minőt mi tapasztalnánk, látva, hogy euró­paiak Brahma vallását veszik fel, vagy Ceres misztériumaiba avattatják be magukat. Az angolok többsége inkább lábbal fölfelé fején járt volna, mintsem csak eszébe is jutott volna kételkedni a Homi- liák könyvé-nek tanításán, mely szerint az egész kereszténység nyolcz századon át egy mélyen sülyedt s a bálványozás undok- ságai által megrontott hitben fetrengett. A pápaság e századai­ban épült régi templomok, a gonoszságtól visszahódított és az igazság által megtisztított műveknek tűntek föl szemeikben, épen úgy, mint a katholikusok gondolkodnak a mohamedánok­tól elfoglalt cordovai templomról, vagy az ő istentiszteletükre átalakított pogány épületekről. Mikor kezdték belátni, hogy mindig vannak emberek, kik tévedésből katholikusok maradtak ; s mikor annak tudatára jutottak, hogy az irhoniakkal is kell számolni, ez mérhetlen megdöbbenést okozott. A polgárság 80 százaléka akkor tudta meg, hogy az irhoni hivatalos egyháznak nem sikerült az irhoniakat egy észszerű hitre téríteni, mikor ezektől azt követel­ték, hogy írják alá az emanczipáczió elleni törvényeket. Welling­ton herczeget és a torykat politikai érdekek vezették, melyekről nem hitték, hogy következményeik lesznek. A parlamenti sza­vazók kétharmad része egy pillanatra sem gondolta, hogy a katholiczizmus újra feltámadhat, annál kevésbé, hogy győzel­mesen tudjon harczolni. Ha ismerték volna a régi vallás élet­erejét, vájjon megszavazták volna-e a törvényt? Alig hihető. Az angol polgárság rémülettel és boszúsággal vette észre, hogy O’Connell és «nagyszájú rongyszedőinek csapatja» e tárgyban behálózták a parlamentet. Az emanczipáczió törvényéről beszél­tek, hogy elejét vegyék az ír lázadásnak. Azt is hitték, hogy a 3 Munkálatok. 62. évf.

Next

/
Thumbnails
Contents