Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
357 A lélek benső tevékenysége, melylyel az ember legyőzi önnönmagát s lelkét egyesíti Istennel, a mi végczélja a keresztény erénynek, mintegy érzékelhetővé válik azok előtt, kik ezen működésnek közelebbi megfigyelői, de korántsem lesz láthatóvá azok előtt, kik azt csak távolról szemlélik. Ez utóbbiak szemében csak a normálisnál nagyobb lélek s a kiválóbb erkölcsi értékkel biró cselekedetek, melyek a mindennapi érintkezésben megsokszorozódnak, jelzik a benső átalakulást s az új ember megjelenését a régi testben . . . Ignácz atyát rendje csaknem egész életén át egy-egy hivatallal tisztelte meg. Attól lehetett tartani, hogy épen nagy erényei miatt túlszigorú elöljáróvá válik. A különczködő elöljáró saját felfogását, nézeteit, saját egyéniségét és törekvéseit akarja érvényesíteni alattvalóiban, a helyett, hogy azok egyéniségét, jogos törekvéseit fejlesztené. A mesternek nagy vallásos buzgalma könnyen ellenkező hatást szül a kevésbbé tökéleteseknél s a jóra resteknél. Buzgóságából kifolyó tettei nem érik el a szándékolt czélt, mert nem mindig alkalmasak arra, hogy növendékeiben a buzgóságot fokozzák. Paulai szent Vincze, ki már szereteténél és nyájasságánál fogva oly csodálatos volt, úgy van a történelemben feltüntetve, mint a ki legjobban összhangzásba tudta hozni azon erényeket, melyek az embert nagy apostollá teszik, a bölcs mérséklettel, nem különben a nagy szervező és tökéletes lelkiatya szellemével. Ignácz atyát egész Angolország ismerte; azonban a tisztelet, melylyel Isten ezen szolgája iránt viseltettek, nem akadályozta meg azt, hogy egyesek túlságos okosnak, mások túlbuzgónak ne tartsák; némelyek ismét úgy találták, hogy szerfölött bízik az imában ; voltak olyanok, a kik azt vélték, hogy igen sok reményt helyez azon érdeklődésbe, melyet keresztes hadjárata iránt tanúsítottak. Mind a mellett, a hol csak megjelent övéi között, jövetele mindig örömet okozott s esemény számba ment a rendházban. És mikor silentium idején Spencer társai gondolatokba mélyedtek, azt mondogatták magukban : «Ha volt valaha szent, ő az !» Mint elöljáró mindenkor bárkinek rendelkezésére állott.
