Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
345 hogy vezérelje hazánkat oly igaz egyességre, melyet bölcsesége jónak lát. E különböző körökben mindenütt ritka udvariassággal fogadtak. Úgy látszott, hogy mindnyájan egy véleményen vannak az iránt, hogy a mi vallási szétoszlásunk végveszéllyel fenyegeti a kormányt, nemkülönben hazánk szerencséjét is». Russell, ki mindeddig hallgatott, helyeslőleg bólintott s így szólt: «S mit tanácsol Ön a disszidenseknek?» «Ugyanazt, a mit az anglikánoknak, feleié Ignácz atya; én az gondolom, hogy az imádság mindenkihez egyformán méltó.» S a szerzetes imígy folytatá: «A katholikusok mindig azzal állanak elő, hogy a nyilvánosság előtt való cselekvés, a mint azt én óhajtom, megsértése azon embereknek, kik Angolországban a hatalmat bírják. Én erre azt válaszoltam, hogy az én meggyőződésem épen az ellenkező; de hogy inkább eleget tegyek másoknak, mint magamnak, elhatároztam magamban, hogy ez ország legelső tekintélyeinek véleményét fogom kikérni. S azt hiszem, helyesen cselekedtem. Miért? Uraságod meg fogja ezt érteni. Tény az, hogy az összes katholikusok között különösen az íreket kértem, lépjenek be keresztes hadjáratomba. 1842-ben járultam ezen kérelmemmel először az ír nép elé. Ma biztosra veszem, hogyha akkor ez az ír nép, óhajomnak engedve, imádkozott volna Angolország megtéréséért, s állhatatos lett volna a szeretet eme munkájában, nem vetemedett volna 1848-ban arra, hogy hazáját megtámadja, s talán megkímélte volna államunk kincstárát néhány millió font sterling kiadástól. A lázadás elég indokolt volt ugyan, de én azt hiszem, hogy ha a szeretet vezérelte volna őket, nem cselekedtek volna ily elhamarkodva. Megvallom továbbá, hogy reményiem, miszerint ügyemnek Uraságod hírneves írországi levelezőjét, Hale dr.-t is megnyerem : véleményem szerint tolla mit sem vesztene az által, ha néhány szeretetteljes szót emelne Angolország érdekében». Russell János a legnagyobb jóakarat hangján szólalt meg: «Midőn most Önnek válaszolok, kérem, vegye tudomásul, hogy nem mint miniszter beszélek, hanem teljesen egyéni véleményemet akarom Önnek elmondani. Nálunk mindenkinek teljes szabadsága van úgy gondolkodni, a mint neki tetszik, s beszélni, a mint gondolkodik, s ép ez az oka, hogy nem tudom
