Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
225 akkor lesznek a kath. ügy javára megszerezve, ha Angolország visszatér a Rómával való egyességre; maga ezen visszatérés pedig az isteni gondviselés különös intézkedése által, úgy látszik, az ima kezeibe van letéve. Ily reményekkel szemben van-e az egyháznak oly fia, ki ha csak kissé is szereti egyházát, ne érezné keblében egy szent óhaj lángját fellobbanni, ki megtagadna egy imát, egy szívből jövő óhajt, egy fohászt, mikor viszonzásúl Isten dicsőségét, vallása fényét s a halál árnyékában sínylődő több millió testvérének üdvét ígérik neki?» Spencer, valamint a kontinens összes püspökei minden irányba szétbocsátották óhajaikat és nemes felhívásaikat. Mint Giraud bíboros, ő is látta a jövőben ama nagyszabású következményeket, melyeket hazájának a katholiczizmushoz való visszatérése maga után fog vonni. «Protestáns Angolországunk - mondá ő — jóllehet ezer ellentétes szekTánTvan földarabolva, a prozelytizmus oly buzgósága áltaP-vanráthatva,- hogy éven- kint nem kevesebb, mint 25 millió frankra menő pénzösszeget áldoz hitvallásainak terjesztésére. Nos ha Angolország ennyi áldozatot hoz egy fantomért, a vallásos hitnek egy árnyékáért, mire nem lesz képes a kath. vallás, vagyis az örök igazság érdekében?»* Jóval ezen mozgalom előtt de Maistre gróf így írt: «Ha Angolországban a katholikusok emanczipáczióját kimondják, a mi lehetséges, sőt valószínű, s ha a kath. vallás Európában francziául és angolul fog beszélni, akkor jól jegyezzék meg, a mit mondok : semmi sincs, a mit Önök el nem képzelhetnének, semmi, a mit nem várhatnának; s ha valaki azt mondaná Önöknek, hogy még e század folyamán a genfi szent Péterben és a konstantinápolyi Aja Sophiában nagy misét fognak énekelni, azt kellene válaszolni: Miért ne?» * Pius A. : Life of F. Ignatius. Munkálatok. 62. évf. 15
