Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Harmadik könyv. 1832-1845

HETEDIK FEJEZET.

1. Mialatt Spencer az imatársulatot szervezte, addig a szegény írek remegve hallgatták P. Mathew szavait. Egyedül O’Connell szavának volt az írekre oly nagy hatása, mint Mathew igéinek. Amaz lázba ejtette őket politikai czélzataival, ez oktatásaival a mértékletesség követésére bírta őket. Nincs oly túlkapás, nincs oly bűn, mely miatt Angolországnak nem kellene magát a testvérszigettel szemben vádolnia. Nem lévén képes nemzeti szellemét üldözés és sanyargatás útján terjeszteni, nem riadt vissza azon szörnyű gondolattól sem, hogy az ír népet állatias szenvedélyek rabjává tegye, hogy azt egészségrontó italok által tegye tönkre. Számos csapszéket nyittatott, melyekben a szegény írhoni ember wisky-be ( k é n sa v vál j/agy. választó - vízzel vegyített zabpálinkp5á)~fojtlTatta búbánatát. Általános a tapasztalás, hogy a nagy csapások idejében a népek rendszerint az iszákossághoz folyamodnak, hogy az élet keserveiben vigaszt találjanak. Ki ne tudná, hogy az athéni polgárság a pestis borzalmai között, az általános gyász tetőpontján orgiákba merült, mintha az orgia volna az egyedüli óvószer a halál ellen ? Írországban kevésbbé megrendítő, de hasonló dolog történt.

A baj már akkora méreteket öltött, hogy égetően szükségesnek látszott vele szembeszállni. A vallás fájdalommal látta, mint veszi hatalmába a részegség az ír családot; de a meg- kisérlett ellenakczió jóformán tehetetlen volt. A quákerek hiába szerveztek ligát a bűn kiirtására. Az erényességéről ismeretes P. Mathew kapuczinus szerzetest kérték föl, hogy legyen sze-