Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
218 Gladstone is, kinek rendkívüli képességei s nemes törekvése nagy politikai jövőt jósoltak. Spencer nem mulasztotta el vele a hazájukra váró új jövőről társalogni, mely álmainak tárgyát képezé. Irhon számára a kormány részéről mindenekelőtt igazságosságra, azután támogatásra volt szükség, hogy segítse helyrehozni azt a kimerülést, melyet három századnak oktalan politikája okozott. Angolország javára szükségesnek vélték az élettelen, erőtlen s korhadt anglikánizmus helyébe visszaállítani a régi hitet a maga termékenységével és fényével. Gladstone-nak egyenes lelkére szükségképen nagy hatással voltak azon igazságos nézetek és hatalmas érvelések, melyeket előbb Spencer- nél, később Manningnél, — kikkel hosszú ideig barátságos viszonyban élt, — tapasztalt. Ki merné azt állítani, hogy a hatalmas főminiszternek szabadabb nézetei nagy részben nem ezen két jeles barátjával folytatott érintkezésének köszönhetők? Tessék csak Gladstone életét tanulmányozni. Nem ezen korból származik-e ezen nagy szellemnek a lelkiismereti szabadság hagyományos elnyomása ellen irányúit ellenszenve, valamint azon törekvése, hogy hazáját igazságosabb s emberségesebb törvényekkel ajándékozza meg? Az írhoni államegyháznak eltörlése juttatta Gladstone-t a hatalomra; az írhoni egyetemre vonatkozó rendelet, melyet a katholikus püspökök elleneztek, buktatta őt meg. Irhon fölszabadításának ügye, úgy a mint azt O'Connell fölfogta, képezi hosszú pályafutásának koronáját. Oscott csaknem naponként értesült vagy adott hírt arról, hogy több előkelő személy tér át a katholikus vallásra s hogy mások az anglikán vallást elhagyni készülnek. Spencer ebből alkalmat merített arra, hogy növendékeinek buzgóságát fokozza. Honfitársai üdvéért lángoló buzgalma reá nézve gyötrelemmé vált. Hányszor történt, — írja életírója, — hogy éjjel hasztalan kergetve a tőle futó álmot, lélekben végigment kedves növendékeinek hálótermén! Ráült annak ágyaszélére, kiről hitte, hogy ébren van, és csakhamar úgy belemélyedt Angolország megtéréséről való beszélgetésbe, hogy hajnalig fel sem hagyott vele. A keresztény önmegtagadásnak s alázatosságnak csodálatos érzete gyakran ismételtette vele e jóslatszerű mondást, mit jelmondatának lehet neveznünk : «Die in a disch unseen
